Sikerreceptem: Szoptatóskönyv-marketing Anya módra (2)

Tehát a bökkenő, amivel szembesültem:

Hiába tetszik a könyv a honlapra látogatóknak, ha kevesen tévednek oda.

A válaszra váró kérdés:

Hogyan tereljem rá a mit sem sejtő kismamákat?

Csak kreatívan!

Ahhoz, hogy bárkit terelni tudjak, először is meg kell találnom, hol tartózkodik jelenleg. Mi sem egyszerűbb ennél. Ahogy keresgélni kezdtem, kiderült, az aktív kismamák ellepik az egész internetet. Portálok, magazinok, fórumok - a Gyakori Kérdések szoptatós rovata pedig kész aranybánya! Pár hozzászólás, aláírásomban a link, illetve, ahol nem lehet, ott ajánlom az oldalt, leplezetlenül. Parasztmódszer, de beválik, gondoltam.

Persze hamar mérleget vontam hatékonyság tekintetében. Mert bár jöttek a megrendelések, nagyon sok időmet elvette a fórumok böngészése, és a változatos (azaz nem feltűnő:)) szövegek kitalálása.

És egyre kényelmetlenebbül éreztem magam - eléggé amatőr, és méltatlan a magam portékáját így tukmálni... Ráadásul ez nem az a nagyban gondolkodás, amit terveztem eredetileg...

A végső lökés, ami kipenderített e szégyenletes rabszolgamunkából, az volt, hogy egyszerre két nagy látogatottságú fórumról is törölték a hozzászólásaimat. Igaz, dühömben el is szemtelenedtem. Sorozatban bemásoltam a frappáns mondataimat a különböző kérdésekhez. :)

Ezt követően pár linkgyűjteménybe beregisztráltam. Kb. 15 helyre. Ez jó soknak tűnt. Elégedetten dörzsöltem a tenyerem, és vártam a látogatók özönét. Hát, csordogáltak..., és csak elenyésző részük innen. És ez is sok időbe telt, mert akkor még nem ismertem a hatékony linképítés fortélyait Vida Ági oldaláról.

A jó öreg újság

Közben megint rámtalált a média. Pár háznyira lakik tőlünk a megyei hírlap egyik újságírója, aki ráadásul kispapa. Egy egész oldalas fényképes cikket rittyentett rólam, mint szoptatós könyvet író háromgyerekes anyáról. Mi nem vagyunk előfizetők, de a legtöbb embernek megmaradt az a jó szokása, hogy járatja a helyi napilapot. Én nagyon meglepődtem, hogy mennyire fellendült ettől a bolt - persze megint csak egy időre.

Internetes magazinok

Gondoltam, ha az újság ennyire bejött, kéne máshol is próbálkozni. Az interneten a legtöbb női, és kismamáknak szóló magazin szerkesztősége elérhető. Elkezdtem bombázni a szerkesztőségeket a könyvajánló, esetleg cikk reményében. Hát PR-ból is van mit tanulnom! Sok helyen válaszra sem méltattak. Gondolom eltűnt a levelem a rengetegben...

Több helyről kaptam azonban kedvező választ - és segítő szándékot. Bár ígéretet több helyről kaptam az igazi újságba való bekerülésről, egy sem vált (még) valóra. Az internetes magazinokban viszont azonnal megjelent a könyvajánlókban, (párnak a linkjét feltettem én is) - ott nem foglal értékes papírfelületet.:) Sőt, volt, ahova cikkeket kértek. Szívesen írtam. Sajnos az eredményt nem tudom mérni, mert a legtöbb megrendelő csak annyit ír, az "interneten" talált rám... (A Google elemzőjéről, az Analytics-ről később írok bővebben.)

Az pedig bosszantó, ha semmibe veszik az embert. A Nők Lapját kipécéztem, meddig bírják, hogy nem reagálnak. Írtam hetente e-mailt, különböző stílusokban - a normál hangvételtől kezdve a magabiztos üzletasszonytól a messiástudatú sokgyermekes tanárnőn keresztül a könyörgő elsőkönyvesig. Válasz semmi.

Jöhet a jól bevált telefon. Bemutatkozás után érdekes, egyből tudta a szerkesztő:

- Ja, a D. Tóth Krisztás? Várjon türelemmel, majd értesítjük!

Nem hittem neki, de vártam. Sokáig. Aztán egyszer pont e-mailt írtam (egyéb ügyben másnak), mikor látom ám a chat-listámon, hogy Kriszta (D. Tóth:)) is éppen online van... Vettem egy nagy levegőt, s ha nem is hívtam csevejre, írtam neki egy privát levelet, melyben kértem, tudna-e segíteni abban, kit lenne érdemes megkeresnem a szerkesztőségből az ügyemben. Hát, Krisztánál sem találtam nyitott fülekre...

Úgy látszik, a Nők Lapjába akkor kerülök be, ha ők keresnek majd fel. A Kismama Magazinnál szintén ez a taktikám... :)

Reményeim szerint nincs is ez olyan messze! De erről később.

Ó, a védőnők!

Hogy ne keseredjek el, közben az újságcikk révén megkeresett egy védőnő, majd még egy, és még egy, és egymásnak adták tovább az ötletet, hogy tartsak a várandós kismamáknak beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót. Végre megint a való világ! A kismamákkal találkozni nagy élmény, és azonnali visszacsatolás nekem. Végre látom, hogy egy elsőgyerekesnek, de sokszor a többedszer szülőknek is számukra új és hasznos dolgokat tudok mondani. A beszélgetések konverziója pedig igen magas! :) Csak hát leszervezni a gyerekvigyázást, odautazni, stb... (kifogás van bőven!) És ez sem országos kör még...

Mindenesetre megtetszett ez a vonal (is), és gyorsan csináltam pár plakátot, alján borítékban emlékeztető cetlikkel, melyeket kihelyeztem a kaposvári terhesgondozóban, a terhesambulancián és a szülészeten. A Magyar Védőnők Egyesületén keresztül terveztem országos plakáthálózattá növelni az ötletem - ott lenne minden terhesgondozóban, védőnői rendelőben... Persze nem ingyen, jutalékos rendszerben...

A megvalósítással azonban egyelőre várok, mert az eddigi statisztikák alapján elég kevesen rendeltek a plakát ösztönzésére - vagy csak titkolják... :) De azt hiszem, az eltelt idő függvényében mondhatom: ez nem jött be! Azért helyi szinten karbantartom a rendszert - mert csak csurran-cseppen innen is... Meg majd tesztelek új plakáttal!

De, mivel időközben egyéb online-business-ötleteim támadtak, már szükségét láttam, hogy képezzem magam kicsit online-marketing ügyben - keresőoptimalizálás, linképítés, más finomságok. Ehhez persze nagyszerű segítségekre is akadtam. Hiszen aki keres, az talál! Az én esetemben mondhatnám: Vak tyúk is talál szemet - beteszi, és lát vele! Nahát...

Folyt.köv.
(És a nagy durranás is jön nemsokára....)