És ekkor belépett a férjem. Kissé zavartan megállt az ajtóban, kezében egy nagy csomaggal. Ránéztem a fotelből - épp a régóta vágyott beépített szekrényünk szépen sikerült tervét sirattam, amit ebben a hónapban sem tudtunk megcsináltatni, mert nem maradt rá hetvenezer forintunk, - és rosszat sejtve megkérdeztem:
- Hát az meg mi?
Félszegen elmosolyodott.
- Beléptem egy üzletbe. Ez a kezdőcsomagunk.
Éreztem, ahogy elindul bennem a pumpa. Pár éve voltunk már egy-kétszer ilyen bemutatón, és hanyatt-homlok menekültünk. Mi ütött belé?
- Mennyibe került?
- Hetvenezer.
Egy másodperc alatt elöntötte az agyamat a vér, szemeim kimeredtek az erőlködéstől, hogy visszafojtsam a sikítást - az kéne még, hogy felébredjenek a gyerekek!
- Nooormális vagy? - hörögtem letaglózva. - És honnan szerezted a pénzt?
- Apától. Kölcsön. Pár nap alatt eladjuk, ami benne van, a hetvenet visszafizetjük, és még keresünk is rajta! - magyarázta egyre lendületeseben.
Összeomlottam. Ennyire hülye lenne? Eddig okos volt, megbízható, felelősségteljes családapa - hogy lehet ilyen balek, hogy belép egy piramisjátékba, ami még biztos szekta is? Csupa elvakult ember, akiknek csak a pénz számít. Teljes agymosás. 100%-ig meg voltam róla győződve, hogy ez az egész a legjobb esetben is egy baromság.
Türelmesen hallgatta, amit rázúdítottam. Mikor levegőt vettem, hirtelen megszólalt:
- Ne izgulj már. Nem piramis, hanem MLM. Az teljesen más. Bízz bennem! Gazdagok leszünk!- nézett mélyen a szemembe.
Ez hatott. Lerogytam. Egy világ dőlt össze bennem. (Akkor még nem tudtam, hogy ez kellett ahhoz, hogy egy új világ tárulhasson fel előttem.)
- Akkor csináld - nyögtem oda, részemről lezárva a témát.
Csipp-csepp, egy csepp, öt csepp, meg tíz, olvad a jégcsap....
Sokáig nem is nagyon feszegettük a dolgot. A csomag tartalmát persze nem sikerült eladni. Szép lassan elhasználtuk. Ez persze arra jó volt, hogy megszerettem őket. Gazdaságos, környezetbarát, természetes alapanyagú, minőségi termékek, minden ami kell egy háztartásba, és ami kellhet egy nőnek. Norbi (utólagos engedelmével felfedem a nevét :)) behozott pár embert az üzletbe, de persze pénzt ettől még nem láttunk belőle. Néha próbálta elmondani, miért lesz ez egyszer jó nekünk, de meg sem hallgattam. Egyszerűen nem is akartam megérteni.
Egy szép napon aztán bejelentette, hogy vacsoravendégünk érkezik, méghozzá nem más, mint a szponzorunk - azaz aki "alá" beléptünk (merthogy az én nevemet is ráírták a papírra). Annyit el kell mondanom róla, hogy futólag ismertük előtte, öcsém évfolyamtársa volt az egyetemen, egy nagyon kedves srác, akiről csak annyit tudtunk, hogy eléggé (értsd hihetetlenül) jól él, kizárólag ebből az üzletből. Hol síel, hol horgászik, rengeteg a szabadideje, és gyakorlatilag nem dolgozik. Norbit kezdetben ez az egy aspektus vonzotta.
Nem részletezem, mit kellett szegénynek kiállnia a vacsora alatt. Egy mondatban: rendíthetetlen szkepticizmusomat erőteljes cinizmussal párosulva.
A lényeg a lényeg, vacsora végén kezembe nyomott két könyvet, egyazon szerzőtől, Robert T. Kiyosaki: Gazdag papa, szegény papa, és a Cashflow négyszög - út az anyagi függetlenséghez című könyveit.
Üzleti bestseller? Nekem? Húztam a számat - én Szabó Magdához, Wass Alberthez, Máraihoz, Örkényhez vagyok szokva. Hogy jön ehhez a színvonalhoz egy amerikai üzleti könyv? Aztán beleolvastam, és megtudtam. Hát bunkósbottal. Amivel jól fejbekólintott. Az ütéstől megszédültem, kinyílt a szemem, helyrerázódtak a gondolataim. Egyszerre világosan láttam, amit eddig valami, legfőképp saját árnyképem, eltakart a szemem elől. A könyvek olyan élet lehetőségét festették elém, amilyenre mindig is vágytam.
Gazdag, szabad, felelősségteljes, értékes élet. Értékteremtő, alkotó munka. Család, közösség, egyéni célok. Álmok.
És nem csak a lehetőséget mondta el, hanem a megvalósítás előtt álló akadályokat és azok legyőzésének módját is! Számomra egy valódi használati útmutatás a boldog élethez.
A nézőpontom innentől kezdve alapvetően megváltozott. Egymás után olvastam a különféle üzleti könyveket - volt köztük jópár valóban gagyi amerikai is, de sokban találtam igen hasznos gondolatokat. (Ezeket, és magukat a könyveket is, sorra is veszem majd itt a blogban.) Nyitottá váltam. Fájt azért, hogy kiderült, nem vagyok tökéletes, és hogy jócskán van még miben fejlődnöm. Csak pár dolgot sorolnék fel: tolerancia, kitartás, kudarctűrő képesség, önkritika, felelősségvállalás, céltudatosság, tudatosság.
Beláttam, hogy állandó tanulás és fejlődés nélkül nem lehet előre jutni. Ha én nem változok, és nem változtatok, 5, 10, 20 év múlva ugyanott fogok tartani, ahol most, vagy ahova sodor a sors. Ábrándozhatok, de változni semmi sem fog. Épp csak megöregszem. Életem végén pedig sóhajtozhatok: Megtehettem volna...
Eldöntöttem, hogy valóra váltom az álmaimat, és közös álmainkat. Ehhez pedig hajlandó leszek tanulni.
Így is tettem. Tanultam. Rengeteget, és folyton. Na, nem iskolában...
Mit, hol, kitől?
Ld:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése