AFT 1, azaz kezdjük!

Mármint a történetet. Mármint az "Anya és az Anyagi Függetlenség Történetét".

In medias res helyett, úgy vélem, az a tisztességes, ha az elejétől. A regény a közelmúltban kezdődik. Igyekszem majd a cselekmény, és az olvasó haszna szempontjából fontos momentumokra szorítkozni, (bevallom, ez nehezemre fog esni, hiszen annyi izgalmas dolgon mentem keresztül:)), hogy minél előbb eljussunk a jelenhez, és élő egyenes adásban közvetíthessem a gyorsan pörgő eseményeket.

Mert nehogy azt hidd, hogy már megvan a befejezés! Fejben igen, nagyjából, de a sztori vége még a jövő zenéje, a pontos befejezés még előttem is titok. Hollywoodi parádé kerekedik belőle, vagy szolíd magyar siker, majd kiderül. A happy endet viszont garantálom - addig nyújtom, amíg el nem érem!:)

Honnan jöttem, merre megyek?

Pedagógus családból származom. Azt hiszem ez sok mindent elárul. A sok pozitívum - széleskörű tudásvágy, igény a kultúrára, valódi értékek kutatása, mások (lehetőleg mindenki :)) tanítása, rendszeres szellemi kihívások keresése, állandó írhatnék - mellett maradt pár területe az életnek, ami, hogy úgy mondjam, nem volt nálam fókuszban.

Pénzügyi intelligencia

Az ebédfőzés és a háztartásvezetés iránti lelkesedés hiányáról most nem beszélnék. Az egyik dolog, ami nagy hátrányt jelentett számomra, amikor üzletasszonyságra adtam a fejem, az a pénzügyi intelligenciám szintje volt. Pontosan meg tudom mondani a mértékét: 0,000 azaz nulla. A pénzhez valahogy sosem volt semmilyen viszonyom. Kaptam valamennyit otthonról, járt ösztöndíj, később a fizetésem - azt sem tudtam mennyi. A férjemét sem. Kezemben sose volt, az OTP-s papírokat meg ki nézegeti? A rezsit mindig levonják, mit tudom én mennyi a vízdíj? Évekkel később derült ki véletlenül, hogy férjem szülei fizették a vizünk! Fel se tűnt! A boltban kártyával fizetek, elolvasom, mennyi van még rajta. Ha túl kevés marad hónap végére, kevesebb "kacatra" költök, több magánórát vállalok... Milyen egyszerű!

Egészen addig, amíg meg nem született az első baba. Magánóra ugrott, teljes fizetés szintén. Közben építkezni kezdtünk, és ekkor már muszáj volt közelebbről megismerkedni a pénzügyeinkkel. Hitelek, szocpol, kivitelezők, mit, hogyan, mennyiért, bevételek, kiadások, teltek be sorra a füzetlapok - még jó, hogy imádok listát írni és táblázatokba rendezni. :) Eljutottam tehát a "nyilvántartási" szintre. Ez fontos lépés, de önmagában még nem vezet sehova. Én sajnos jó időre megrekedtem itt.

Elemzés és tervezés? Eszembe sem jutott egészen addig a bizonyos napig...

Befejeztük az építkezést, megszületett második fiúnk, férjem egyre többet dolgozott, egy útépítő multinál, nem rossz fizetésért, de nem sokat láttuk - reggel szinte soha, aszfaltozáskor vasárnap sem, nyáron pláne... Hova lett a mi családunkban evidens nyári szünet? A max. 3-ig tartó munkanap? Ma megint egyedül fürdetek? Kezdett betelni a pohár... Ez így nem mehet tovább. Valamit ki kell találni! Valamerre lépni kell!

És ekkor...

(Folyt.köv. itt!  ...és a többit keresd a blogarchívumban - 2010 januárban, AFT 2, 3, 4 címmel! :)