Legyél Te is Bonca!

Talán te is olvastad Varga Katalin kisregényét gyerekkorodban, s emlékszel még, mi a boncaság.


Én épp egy hete vagyok lázas beteg. A család többi tagja felváltva egy-két napig szolidarított velem, ők ennyivel megúszták. Én elkaptam Marci fiamnak valami gyerekbetegségét, ami iszonyú fájdalmas, hólyagos szájfertőzéssel, és hosszan tartó magas lázzal jár. Tehát csak enni és járni-kelni nem tudok... A számat kívül-belül sötétlila, tintaszerű löttyel kell ecsetelni, amitől úgy nézek ki, mint egy harmadrangú orosz horrorfilm női mellékszereplője.

Úgy látszik, az évek során a legerősebb elem is lemerül. Fizikailag, szellemileg, idegileg... De jó lenne fél óra feltöltődés minden nap!

De milyen jó, hogy vannak a Boncák! Anyukám váratlanul megjelent, és 4 napig etette, itatta a gyerekeket és engem, takarított, játszott, fürdetett, mesélt és altatott. A szomszédasszonyom, akitől a kedvenc életmentő kulcsmondatom származik (Ezek csak korszakok!), ma átjött és megcsinálta helyettem az aranygaluskát. Még alapanyagot is hozott. Mert a nők különösen jól értik, és megértik egymást.

Ugyanez derül ki abból is, amikor a "Legyél te is Bonca!" két boncája: Bence és Magdi beszélget a leendő boncáról, az apa nélkül nevelkedő Nóráról:

"- Mit kell azon titkolni, hogy az ember megnéz egy képet?
- Mit tudom, én? A szomorú lányoktól minden kitelik.
- Ez nem szomorú. Irigy, mérges, és undok.
- Balla is irgy volt, mérges és undok, amikor a mamájától elvált a papája. Nagyon sajnáltam. Beletettem ajándékul a táskájába a bagoly alakú hegyezőmet. Balla nem nézett rám. A táskára sem. Mégis azt mondta: "Vidd a fenébe a vacak hegyeződet!"
- És elvitted?
- Miért vittem volna el? Neki adtam. Már az övé volt.
- De azt mondta vidd a fenébe.
- Persze, hogy azt mondta, mert nem akart bőgni. Ez csak világos?
Cseppet sem volt világos.
Bence, ha valamire azt mondta, vidd a fenébe, komolyan is gondolta. Andris nemkülönben. Sehogy sem értették, miért kell úgy tenni, mintha nem kellene az a hegyező, mikor nagyon is kell. Arról nem is szólva, hogy Magdi miért érti Nórát, amikor még nem is látta?"

S hogy mi a boncaság?
Ez. Többek között. A regény szerint még "azt jelenti, hogy az ember szembeül azzal az ismeretlennel, és nyomban beszélgetni kezd vele. Mintha  évek óta ismerné. Feltéve, ha szerencséje van az embernek. Feltéve, ha az a Bonca jókedvű, és odafigyel."
És még ez is: "Az, hogy az ember ... galambokat etet, miközben sasokat szelidít. Esetleg a Viktória-tó partjára készül beteg oroszlánokat gyógyítani. Vagy azért, hogy a Viktória-tó mélyéről felhozza a repülő-sárkány csontjait..."

Kár, hogy nem maradunk belül gyerekek. Illetve kár, hogy a bennünk lévő gyerek egyre mélyebbre kerül a ránk rakódó sok-sok felnőttréteg alatt. Erő kell a felszínen tartásához, de sokkal többre vinnénk az életben, ha nem engednénk bezárni...