Annak ellenére, hogy világéletemben jó tanuló voltam, én nem sok mindenre - bevallom becsülettel.
Pedig mennyi "fontos" dolgot kellett bebiflázni - adatok, dátumok, képletek, s közben elveszett a lényeg. Az összkép, az egyéni látásmód, a kreatív gondolkodás, és egyáltalán, az "élet szaga", hogy fel lehetett volna készülni rá!
Pedig tanulni jó! Sőt, elengedhetetlen, ha boldogulni akarunk. Csak nem mindegy, mivel tömjük a fejünk.
Ha vágyunk egy bizonyos tudásra, csak keresni kell, és előbb-utóbb rátalálunk a megfelelő forrásra. Ha tanulásról van szó, Magyarországon szerintem mi elsősorban könyvekre gondolunk, (nem mintha sokan eljutnának odáig, hogy kézbe is veszik) vagy manapság az internetre. Az olvasásnak (szívem csücske) külön bejegyzést szánok - akár külön blogot is érdemelne, s elárulok egy megdöbbentő statisztikát is.
Ezen kívül számos más lehetőség van, melyek egyelőre csak szűk rétegeket mozgatnak meg valamilyen oknál fogva. Tanfolyamok, tréningek, különféle képzések, konferenciák, szemináriumok - juj, de ellenszenvesek a magyar fülnek! Miért? (Lehet tippelni a hozzászólásoknál, később visszatérek a témára, most azonban AFT!:))
Szóval én Kiyosaki, és a tucatnyi más üzleti könyv hatására odáig merészkedtem, hogy elmentem Norbikámmal az MLM üzletünk egyik országos nagyrendezvényére. Az üzletet ekkor már bőszen építettem, pocakomban harmadik csimotánkkal, mert bepánikoltam, hogy mi lesz, ha már hármat kell mindig egyedül reggeliztetnem, este meg fürdetnem, fektetnem. Termékbemutatókat és üzleti bemutatókat tartottam, saját megdöbbenésemre nagyon is élveztem, elég szép forgalmat generáltam, a csapat is bővült. Muszáj volt hát menni.
Business-mami lettem
Az első percekben a fejem fogtam, hüledeztem a "vidám vasárnapi" hangulat láttán. Zene, taps, elismerések, fellengzős felkonferálások... De megfogadtam, hogy nyitott leszek, és elkezdtem figyelni a lényeget - azt, amiről beszéltek az előadók, a vezetők. Hú, de irritált ez a szó kezdetben! Aztán, ahogy hallgattam őket, rájöttem, tényleg vezetők. Intelligens, művelt emberek, akik valamit már elértek, megvalósítottak abból, amit álmodni mertek. Mert nálunk az álmokhoz is bátorság kell! Megszól érte a társadalom, na meg a közvetlen környezetünk...
Ők viszont embereket fognak össze, segítik őket, csapatot kovácsolnak, hitet adnak nekik magukban - és ez óriási felelősség, amit kevesen vállalnak fel. Mert ez is egy jószokásunk, hogy mindig mást okolunk, ha valamiben kudarcot szenvedünk - másokat, vagy a körülményeket, csak mi nem tehetünk semmiről, és ezért aztán semmiért se teszünk....
Végül teleírtam a füzetem - imádok jegyzetelni - és zsongott a fejem a temérdek új gondolattól, és bizsergett a lelkem a szabadság lehetőségétől. Nekem ezek a rendezvények, (ha elvonatkoztatunk a külsőségektől, akár úgy hogy bensőségesekké tesszük:)) azóta is ezt az érzést lobbantják fel bennem, ezért ha tehetem, részt veszek rajtuk. Érezni a levegőben a pozitív energiát, amit az ott összegyűlt rengeteg optimista, tennivágyó ember áraszt.
A passzív jövedelem, mely az önrendelkezés tekintetében a szabadság záloga, kitörölhetetlenül beivódott a
gondolataimba. Miután megszületett Marcikám - harmadszorra is fiú:), nem volt erőm, időm, kedvem az üzlet után járni (persze a rendezvényeken ott voltunk, babástul), ezért másfelé is kacsintgatni kezdtem. Újra feltört bennem az építészet és a lakberendezés iránti szerelem. Második terhességem alatt volt egy kósza kísérletem az építész szakon, másoddiplomaként, de Misi születése után hamar "elment a kedvem". Újra a lakásunkat tervezgettem, ismerősöknek segítettem átépíteni, berendezni, bújtam a magazinokat. Ekkor került kezembe szintén Kiyosakinak egy Donald Trump-pal, az ingatlanmágnással közösen írt könyve, címe: Miért szeretnénk, hogy gazdagodj. Ebben a befektetésekről, azok biztonságosságáról, és a nem-befektetés kockázatáról, nagystílű gondolkodásról volt szó. Egyből beindult a fantáziám! Hát ez a nekem való!!
Ingatlanbefektető leszek! A gond csak az volt, hogy befektetni-való kezdőtőkénk nulla. Pénzügyi tájékozottságom nulla. Befektetői tapasztalatom nulla. Lelkesedésem viszont óriási!
Bíztam Kiyosakiban, aki szerint nem azt kell mondani, hogy nem engedhetem meg magamnak, hanem fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan engedhetném meg magamnak. A másik okos gondolat, amivel bíztattam magam, hogy az emberi elme bármire képes, én ember vagyok, tehát ezt is meg fogom tudni tanulni.
Mert tanulni muszáj. Befektetni biztonságos. Tudatlanul befektetni kockázatos. Lássunk hát neki!
Beírtam a keresőbe, hogy ingatlanbefektetés.
Amit ott találtam, elindított egy hihetetlen izgalmas ösvényen.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése