Sikerreceptem: Szoptatóskönyv-marketing Anya módra... (1)

- Tessék, csak tessék! Kismamák, és újdonsült anyukák! Megjelent első könyvem, a Szoptass ügyesen! Vegyék és vigyék!

Gyakorlatilag így tájékoztattam először a nyilvánosságot a könyv létezéséről. :) Rengeteg emberhez eljutott a hangom... Összes iwiwes ismerősöm olvashatta a jó hírt az üzenőfalon, és a profilomon. És nagyjából ugyanezen ismerőseimnek elküldtem e-mail-ben is, hogy küldjék tovább... Az, hogy elég sok rendelésem lett így is, talán egyrészt annak köszönhető,

hogy elég régóta gyűjtögetem a "régióbeli" kismamák elérhetőségeit, (mivel anno szerveztünk pár babaruha-börzét, ha már cirka hat éve ilyen körökben mozgok,) s minden anyukának van legalább egy várandós vagy újszülöttes kismama ismerőse, akiknek szintén van, és így tovább... Ez a "Küldd tovább!" a vírusmarketing  lényege. Csak akkor még nem tudtam, hogy ennek van neve is, és létezik profibb módja is...

Az ország másik végében lakó első látogatókat pedig még a könyv írásakor bevetett  marketing fogásnak köszönhetem. (Bár akkor ezt még nem annak szántam.) Egy kismamás fórumon feldobtam a "házi pályázatot". Meghirdettem, hogy a születendő könyvhöz keresek olyan anyukákat, akik valamilyen nehézséget leküzdve végül sikeresen szoptattak. Akinek a története bekerül a könyvbe, dedikált tiszteletpéldányt kap! Jópáran megtiszteltek azzal, hogy leírták, miken mentek keresztül. Sokan hihetetlen elszántságról és kitartásról tettek tanúbizonyságot. Hálás vagyok érte! Végül 10 történet gazdagította a könyvet. Azt hiszem, bárki erőt meríthet belőlük.

Kell egy sztár!(?)

Még a könyv írásakor villant be, első tudatos marketing ötletemként, hogy egy szimpatikus médiaszemélyiséggel kellene vonzóbbá tennem a művem. Szerencsére az egyetlen ilyen "ismerősöm" maga is anyuka, sőt e témában is felkapott sztárja a médiának. Nem más, mint D. Tóth Kriszta, híradós, újságíró, a Lola könyvek szerzője - tökéletes! Kriszta is kaposvári, 2 évvel fölöttem járt az általános iskolában. Szüleink jó ismerősök voltak, s ezért, vagy véletlenül, de ő volt az úttörőavatóm! :)

Erre a halvány közös szálra hivatkozva írtam egy levelet a hivatalos e-mail címére, melyben kértem, hogy legyen olyan kedves pár ajánló sort írni a születendő könyv hátuljára. Magam is meglepődtem, mikor válaszolt, sőt elfogadta a felkérést. Miután elolvasta a kéziratot, nemsokára meg is érkezett az ajánlás.

Hogy megérte-e a neves ajánló?

Nehéz lemérni. Az ismerőseim odáig voltak. A könyvesboltban, aki kézbe veszi a könyvet, minden bizonnyal vet a hátuljára egy pillantást, s ott feltűnik neki a (remélhetőleg pozitív csengésű) ismerős név.

Egy konkrét esetről tudok beszámolni, mikor hátránynak bizonyult Kriszta neve: Az egyik népszerű, kismamáknak szóló magazin, ahova néha cikkeket ír a sógorom testvére, azért nem kívánt a könyvvel foglalkozni, mert szerepel a könyvön D.Tóth Kriszta neve... Van ilyen... Sebaj!

Irány a tévé!

Még meg sem száradt a könyvön a nyomdafesték, mikor pár friss példánnyal a kezemben beültünk Norbival az autóba, hogy elinduljunk az országos debütálásom helyszínére: a Duna Tv székházába, ahol a CsaládBarát című élő magazinműsorban várt rám Barkó Judit, hogy beszélgessen velem a könyvről!

Hogy sikerült bekerülnöm a műsorba?

Mondhatom talán, hogy ez volt nagymamám utolsó ajándéka... Tavaly márciusban, mikor nem számítottunk rá, váratlanul itt hagyott bennünket. Temetése után a toron sok olyan rokon is ott maradt, akikkel elég ritkán találkozunk. Egyikük, egy nagyon kedves harmad-unokatesóm a Duna Tv-nél szerkesztő tanonc. Beszélgettünk a leendő könyvről, és ő ott felajánlotta, hogy ha lesz valami "szoptatós" aktualitás, szóljak, és beajánlja témának... És persze a májusi "Születés Hete" kapcsán fel is hívtam...

A riport napjára (ami nagy élmény volt, mindenestől) beüzemeltük a honlapot. Már aznap délután érkeztek megrendelések! És másnap is, harmadnap, negyednap is, aztán ötödnap már kevesebb, majd még kevesebb, aztán 1-1 elvétve. 

Nincs mese, itt valamit tenni kell! Hogy mihez kezdtem, legközelebb elmesélem... :)