Sikerült meglepnem Téged? Másfél éve írtam utoljára a blogba – nem tétlenkedtem ez idő alatt! :) – és ez most itt az utolsó bejegyzésem. A fellengzős cím ugyanis a valóságot takarja. Május végéig az üzletasszonyságom miatt nem volt időm blogolni, május végétől pedig drasztikusan megsokszorozódott anyai teendőim miatt. Annyi minden történt a legutóbbi bejegyzés óta, hogy le sem fogom tudni írni részletesen, de azért beszámolok a főbb „projektekről”.
Az előző bejegyzésben látható, hogy az Imami egyre nagyobb szerepet kapott az életemben – ez ma sincs másképp. Azóta (2012-ben) harmadszor is elindultunk vele az Év Anyavállalata versenyen, amit sikerült duplán megnyerni – a szavazatokkal és a szakmai zsűri értékelése alapján is, ami nagy elismerés.
Nem véletlen ez, hiszen az Imami rengeteget fejlődött, mára szinte az egész országot lefedi. A sok munka (főleg Pécsimami Nóráé) most hozza a gyümölcsét. A Kaposvárimamival töltött munka minősége rengeteget változott. Az elején szinte rabszolgájává váltam, nagyon sok időmet elvette, hiszen mindent egyedül csináltam, a tartalmak feltöltésétől a hirdetésszervezésig. Azóta ez teljesen megváltozott. Heti pár órát kell magával az oldallal törődni, mert sok minden „központosítva” lett – Hírek, partnercikkek, stb, és hirdetésszervező tárgyal a partnerekkel. Heti egy hírlevél, programfeltöltés, és az aktuális, kampányszerű pályázatok, újítások és egyéb saját kezdeményezések teszik ki a tényleges munkát. Megyeszerte ismertté és elismertté lett az oldal – a háromezres, és naponta növekvő regisztrált olvasótábor és a gyakori médiaszereplések egyaránt ezt tanúsítják.
Az imamis bevétel még mindig nem tesz ki egy rendes fizetést – de jó úton haladunk! Az itt szerzett társadalmi tőkéről nem is beszélve! (Amit most épp az általunk, illetve az azóta megalakított Kaposvárimami Közhasznú Egyesület által szervezett karácsonyi Játékbörzén és Kézműves Anyukák kirakodóvásárával egybekötött sikerül pénzre váltani.)
Businessmamiként a másik fő bizniszem, a dédelgetett KismamaCompany volt, (lásd jobbra -->>) amiről mindig nagy lelkesedéssel és izgatottan írtam. Nagy lendülettel vetettem magam a megvalósításba. Büszke voltam magamra, milyen jól kitaláltam a koncepciót, ügyesen, sok munkával megszerkesztettem a honlapot, és felépítettem mögé az önműködő rendszert – a feliratkoztatást, a levélsorozatot, a regisztráltak levélsorozatát, és a „továbbgyűrűztetést”. Csatlakoztak is szép számmal – aztán mégsem lett az egészből semmi. legalábbis nem az, amire az egész jövőmet alapoznám… Nagy szívfájdalom közepette nemrég „elengedtem” a KismamaCompany-t. Nem voltam elég jó csapatvezető, hogy megvalósítsam a terveimet. Sem időm, sem energiám nem volt ahhoz, hogy úgy menedzseljem a dolgokat, ami kellett volna a sikerhez. Továbbra is állítom, hogy a koncepció jó – csak én vagyok (egyelőre) kevés a feladathoz.
Lerántom azért a leplet a KC mivoltáról: ha érdekel, ilyen volt a feliratkoztató oldal – kérlek, NE iratkozz fel! :), és ilyen a „Vendégoldal”, ami a zárt oldal bemutató mása (Felhasználónév: Vendeg, jelszó: 1234). Itt kiderül, mivel is foglalkoztunk valójában – csak épp más megközelítésben, mint ahogy a hagyományos vagy a modern, netes MLM üzletekben szokás. Mert MLM, ez nem volt titok! :) Az üzletben természetesen maradunk – szeretjük a termékeket, vannak törzsvásárlóink, és aktív csapatunk is – csak a KismamaCompany ajtaját zártuk/ zártam be bizonytalan időre. Talán egyszer, kicsit máshogy, de sokkal profibban sikerül folytatni.
A non-profit továbbra is erősségem :) Nemrég elnöke lettem a szennai Lázi-Dombi Kulturális Egyesületnek – sajnos igen szomorú okból: váratlanul maghalt az eddigi elnök, Karácsony Tamás barátunk.
Ebben a minőségemben még nem sokat tettem – eddig is elnökségi tag voltam, és én szerkesztem az egyesület honlapját – de már vannak terveim, nagyívű álmaim.
Az álmaim valóra váltásához pályázatokra is szükség lesz, Kaposvárimami vonatkozásban is, ezért múlt télen pályázatíró tanfolyamot végeztem. (Businessmamihoz illően „ingyen”, azaz barterben díjmentesen hirdettük a Vállalkozó Tanodát.)
Kíváncsiságból elvégeztem Mucsi Tina jobb agyféltekés rajztanfolyamát is, ami hatalmas élmény volt! Harmadik napon ezt rajzoltam, én, aki egyáltalán nem tudok:
 |
| Greta Garbo - felismerhető? :) |
Ja, és a tanítás! :) Már el is felejtettem, olyan régen volt, és olyan rövid ideig tartott… Egyetlen tanévet maradtam. Csak testnevelés órám volt, csak lányoknak, csak második órától. Jól éreztem magam, szerettem tanítani – de nem tudtam már beilleszkedni a tantestületbe. Már nem tudok alkalmazottként gondolkodni, pláne viselkedni. Fizikai rosszullétem volt azoktól a „muszáj dolgoktól”, amiknek a tanításhoz semmi köze (pl. végeérhetetlen osztályozó értekezlet), és a gondolataim is egészen máshol – a Kaposvárimamin és a KC-n jártak. Tanítás után rohantam szerződéseket kötni, honlapokat írni, bevásárolni, gyerekeket hozni-vinni – túl sok volt!
Közben pedig egyre érett bennünk az elhatározás, hogy megpróbáljuk negyedszerre is – mert most biztosan sikerül, ami eddig nem: egy kislány…
Terveztünk, tudományos módszereket alkalmaztunk a biztos eredményért. Az időzítés nem jött össze, pedig a cél az volt, hogy státuszban maradjak az iskolánál, és szeptemberben onnan menjek táppénzre, majd gyedre, de nem voltunk elég ügyesek, ezért (a részleteket nem írom le) úgy alakult, hogy felmondtam. Saját akaratomból, a mai világban megszűnt a közalkalmazotti státuszom, és a saját alkalmazottam lettem.
Na, azért (2011) októbertől kerekedtem szépen – és ez megváltoztatta a fókuszomat ismét.
A terhesség és a szülés alatt sokk sokk után ért :). Lelövöm a poént, aki még nem tudná – ikreink születtek, méghozzá két fiú! Az ötgyerekes kezdetről, a nehézségekről, vidám és izgalmas részleteket a „PIC-i történetekben” olvashatsz, az új blogomban – ami folyamatos (na jó, szakaszos) feltöltés alatt áll.
Most tehát ismét a család került az előtérbe az üzlettel szemben. Ezért le is cseréltem a profilképem! :) Sokatmondó a profilképem evolúciója, nem?
A múlt héten ÚJ ÉLETET kezdtem:
Elgondolkoztam azon (mint amúgy már elég sokszor), hogy mit is szeretek én valójában a legjobban csinálni? És megint ugyanazokra a dolgokra jutottam: írni, mozogni, tanítani, szervezkedni, alkotni bármit. (A családot, gyerekeket nem kell mondani, az állandó és evidens!)
Ezért elhatároztam magam, és a tettek mezejére léptem. Drasztikusan felhagytam azokkal a dolgokkal, amik jelenleg nem visznek előre, és/vagy nem okoznak örömöt. És belevágtam ismét azokba, amik viszont örömöt okoznak, és ezért, ha nem is (azonnal) anyagilag, de előrébb visznek.
Elkezdtem újra mozogni – egyelőre fél órát naponta, sajnos csak ennyi fér bele. Futás (kutyával – mert közben az is lett: egy faluszélén kidobott keverék kölyök, majd róla is írok, mert van mit!:)), tartásjavító és erősítő –babamama – torna anyukámmal (őt dirigálom közben lelkesen, így nekem is jobban megy.)
Elkezdtem újra írni – egyelőre ujjgyakorlatként napló jellegű blog családról, élet értelméről, egyéb mélyen szántó gondolataimról, stb. Ehhez jött egy furcsa véletlen, ami persze, hogy szintén egy "JEL" :): Megnyertem a Könyvműhelytől a Kreatív írás c. könyvet!:)
Terveim a közeljövőre:
Szoptass ügyesen könyv és a honlap újragondolása, és egy „trilógia” (háromrészes minisorozat) megírása, amihez a nagyja alapanyag, új koncepció, új rajzoló! :), és az új cím is megvan – ezt küldetéstudat és, bevallom, üzleti cél motiválja.
Nekiálltam egy regény előkészületeinek is, és már a másik ötlete is körvonalazódik – ezt minden porcikám motiválja, de ez a távolabbi cél, mert időt kellene rá találnom, szakítanom, meg elég nagy falatnak tűnik, még nem tudom, hogy egyáltalán képes vagyok-e rá. Lehet, hogy meg kell várnom, míg minden gyerekem valamilyen közintézményben lesz napközben.
Gyerek szertornát szeretnék tartani fiúknak. RG már van Szennában a lányoknak, szegény fiúknak is kellene valami, én is beállnék, és a sajátjaim is erősödnének, ügyesednének, szerencsére kedvük van hozzá!
Rájuk úgyis nagyon büszke vagyok. Palkó Tündér Lala lett a kaposvári Csiky Gergely Színházban! :) Kemény próbák, huszonvalahány előadás. Imádom!
Szóval itt most búcsúzom – de meghívlak ide az új blogba – új szellemiséggel, de a régi tűzzel!
(Iratkozz fel ott is az értesítőre!)
Szeretettel:
Bejegyzések
