Horgász lettem! De valójában halászni akarok...

Hosszas szöszmötölés után bedobtam a "csalit" a vízbe. Azaz elindult végre a mini-sorozatom, aminek segítségével a horogra akadhatnak a látogatóim e-mail címei... 

Juj, de ronda hasonlat! Pedig marketinges körökben ez előszeretettel használt "szakkifejezés". Tényleg nagyon találó, csak eléggé negatív csengésű - becsapást, átverést sejtet. Pedig a jó csali ténylegesen a "halacskák" hasznára válik...
Olyan finomságokkal (információval) kecsegtet, amiért szívesen odaadják cserébe az elérhetőségüket, és nem bánják, ha máskor is megkeresed, és megkínálod őket...

Remélem, az én anyagom ilyen csemege lett! Jó sokáig főztem... :)

Persze nem az alapanyaggal, a gazdag tartalommal volt gond, hiszen tapasztalatom van bőven, a mondandó folyik belőlem. A vonzó tálalás! Az a nehéz... Még csak nem is a formába öntés, hiszen a könyvíráskor a nyomdakész változat megalkotásáról elég sokat tanultam. A technikai kivitelezés! Az a kemény dió nekem. A Total Commander használata, a PDF-ek feltöltése a tárhelyemre, a hírlevelek formázása, a hírlevélrendszer beállításai, egy csomó apróság, váratlan "bibi", ami miatt állandóan elakadtam a folyamatban. Hosszúak voltak megint az estéim...  (Na jó, bevallom, egy hosszú hétvégés, 6 év óta először kettesben eltöltött wellness (fel)üdülés is közrejátszott a késésben... :) )

De nem adtam fel. Elhatároztam, hogy megcsinálom. ÉN. Biztosan találtam volna valakit, aki megcsinálja helyettem, de meg akartam tanulni! Ezt nagyon fontosnak tartom. Ha valaki hajlandó, akar és képes is tanulni, az fejlődni fog. Márpedig a fejlődés visz előre. Ha nem tanulsz, nem fejlődsz. És maradsz, ahol most vagy. Persze ha már elérted a céljaidat, akkor hátradőlhetsz. (Persze tudom, hogy ilyen nincs! Vagy csak nagyon rövid ideig... Mert ha nem lennének céljaink, mi éltetne?)

Fejlődni önerőből, illetve önállóan, nagyon nehéz. 

Ezért kértem én is segítséget, nem is egy helyről. A nyugodt hátteret a családi napközivel biztosíto(tta)m. (Marci továbbra is imádja, szerencsére.) Azonkívül minden elakadásnál azonnal kérdeztem! A webmesterem épp síel, úgyhogy a legtöbbet a HősNők-ös csajokat nyúztam a zárt fórumon. A Wordpress telepítéshez pedig (merthogy azt is megcsináltam ám, kapásból két oldalra is - az egyik "non-profit"...) D. Bikfalvi Moni WP-Suliját használtam - a pause gombot sűrűn nyomkodva a videón.  A segítségkérést nem szabad szégyellni! Nagyon meggyorsítja az eseményeket...

Még akkor is, ha rámzúdult egy csomó ismeretlen szakkifejezés, amivel a nálam tapasztaltabb ismerőseim (és ismeretlenek) próbáltak segíteni. Azt se értettem, amit kérdeztek... De (kivételesen) nem foglalkoztam vele. Vakon követtem az utasításokat, "majd meglátjuk, mi lesz belőle" alapon. Bevált! A kép fokozatosan kitisztult. Már tudom, mi az az adatbázis, hogyan kell létrehozni, mi a MySQL hostnév, hogyan kell Total Commanderben FTP kapcsolatot létrehozni, és kicsomagolni a letöltött zip fájl-t, melyik ingyen telepíthető hexaeditorral, hogyan kell észrevenni és kiszedni a wp-config.php kódba került szemetet, ami miatt csak hibaüzeneteket kapok az adminfelületre való belépéskor... Satöbbi :)

Megkérhettem volna, hogy valaki csinálja meg helyettem. De jól eszembe vésődött már a sokat hallott mondás, miszerint: 

Nem halat kell adni az éhezőnek, hanem hálót adni a kezébe, és megtanítani halászni. Sokkal jobban fog járni!

Na, én tanulok halászni! Kis csalival indulok, de remélem lesz nemsokára egy szép nagy hálóm, amivel becserkészem a halaimat... :) Reményeim szerint önként és dalolva jönnek majd, látva, hogy jól fognak járni a közös kalandban... 

Mert nem csak a könyvvásárlók "generálása" a célom, sőt, ez is csak "eszköz" a másik célhoz. Megpróbálom elérni az e-mail címek mögött rejlő embereket, elsősorban kismamákat, anyákat, nőket, mivel "sorstársak" vagyunk. 

Sokukkal hasonló problémákkal szembesülünk, talán hasonló céljaik, vágyaik vannak az engem rendszeresen olvasóknak, talán hasonló módon szűknek érzik jelenlegi életterüket - a költői hasonlatomhoz visszatérve: kis tavukat, vagy a csillogó, de cellaméretű akváriumot, netán a posványos pocsolyát... 

És akkor jön a háló - tengeri háló, érezni rajta a sós víz illatát, a szabad szelet... És ha együtt a csapat, (remélem, sok aranyhallal, kevés pianhával:)) irány a tenger! A védőhálóval odáig...

Költői gondolatokkal telve... :)

Csak rajtam múlik, sikerül-e! Azon, hogy eldöntöttem, és cselekszem. A kettő együtt. És akkor nem számítanak a külső körülmények. A "hogyan"-ok menetközben alakulnak majd... (Ezért is jó az internet - ha becsődöl a "bolt", nem jutsz anyagi csődbe, ha sikerre viszed a terved, sokszorosan térül meg a befektett pénz és idő.)

Szerinted is?

Szeretettel:

(Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)