Próbáltál már ANYAKÉNT

érték- (és pénz!) teremtő, alkotó munkát végezni?
ÁLMOKat nem feladni, CÉLOKat megvalósítani?
Óhhh, jöjj, Gazdag, Szabad, Kreatív Élet!
De hogyan, a retkesfülű kismanóba..., ennyi gyerek mellett?!!!

2010. április 23., péntek

Érzelem és értelem - melyik az erősebb?

Az üzleti gondolkodás-módhoz és a sikeres vállalkozás vezetéséhez hozzá tartozik, hogy döntenünk kell. De mi alapján? Az üzleti életben ez nem lehet kérdés - ezt most már jól látom.
Ha az érzelmeink túlságosan dominálnak egy üzleti döntés meghozatalakor, akkor nagy az esély, hogy számunkra egy valójában kedvezőtlen helyzetbe kerülünk. Ha viszont pusztán az értelmünkre, a józan számításokra hagyatkozunk, nem biztos, hogy jól fogjuk érezni magunkat a tényleges, (kedvetlen) munkavégzés során - és ezáltal megint csak csökken az eredményesség - másrészt pedig nem azért vagyunk itt, hogy olyan dologba menjünk bele, amihez nem fűlik a fogunk.


Tudományosan szólva:  
 
Egyensúlyt kell teremtenünk az emocionális és a racionális énünk között.
 

Mivel emberek vagyunk, alapvetően az érzelmeink befolyásolják a döntéseinket - a végső szót az érzelmeink alapján mondjuk ki. Könyvek tucatjai szólnak erről a témáról - üzleti vonatkozásban is. Sokan állítják, hogy egy nőnek pláne hallgatnia kell a megérzéseire. Könnyű lehet ez akkor, ha a megérzés egyértelmű. De mi van akkor, ha két, egymásnak ellentmondó belső hang mondja a magáét, egyenlő intenzitással és meggyőződéssel? Nagyon résen kell lennünk, hogy elcsípjük azt a határt, ahol az érzelmeknek megálljt kell parancsolni, és latba kell vetnünk a hideg fejjel, kívülállóként való, lehető legobjektívebb gondolkodást.

Nekem ez nehezemre esik. Én, (sajnos és szerencsére) szeretek lelkesedni, szívvel-lélekkel elkötelezni magam valami mellett, és a munkámban 100%-on teljesíteni. Akkor is ragaszkodom legbelül a vágyott dologhoz, amikor a számok, a kívülállók véleménye, az "értelem", az ellenkező irányba terelnek. Sőt, sokszor nem is vagyok hajlandó "számolni", mert előre tudom, hogy nem engem igazolna...

Ennek a korszaknak azonban véget kell vetnem! Tudomásul kell vennem, hogy nem csinálhatok mindent, amit szeretnék, ha az nem a célom felé visz, hanem olyan vargabetűt jelentene, amit (egyelőre) nem engedhetek meg magamnak.

A helyes döntést nagyban segíti, ha a számításainkat, elemzéseinket nem fejben végezzük, hanem papírra vetjük. Ott aztán láthatjuk feketén-fehéren. A számok kegyetlenek. Nem kertelnek, és megmutatják a helyes utat - csak ezt sokszor nehéz elfogadni, az említett okok miatt.

Pedig elengedni tudni kell. Most ráadásul az elengedés napjait éljük a számmisztikusok szerint... Ha valamit elengedünk, helyet kaphat valami új... Más kérdés, hogy nem az-e az új, amit elengedni készülünk... Nem, szeretnélek ám összezavarni! :) Csak ez zajlik bennem...

A konkrét eset a következő: Véletlenül rábukkantam egy új, kismamákat, anyukákat célzó honlapra, (az én célközönségem!) ami franchise jelleggel működne. Nagyon tetszik az alap koncepció, bár több dolgot egész máshogy csinálnék. Nagyon nagy kedvem volna csinálni, tudom, hogy élvezném a munkát - sok szervezés, helyi szinten, amit "imádok", de bizonytalan vagyok abban, hogy anyagilag megérné-e a rengeteg befektetett munkát és időt - amiből pedig alig van. A pár óra "fizetett szabadságom" alatt lehet, hogy inkább a saját projektemet kellene végre megvalósítani... A várható bevétel ugyanis elég átlagos, és hát franchise bérlőként el is vagyok kötelezve, meg is van kötve a kezem...

Alaposan átgondoltam, napokig ezen spekulálva, hogyan szerezhetném meg mégis az üzemeltetési jogot, de úgy, hogy ne legyen benne saját pénzem (amúgy se lenne rá keret), és ne vállaljak egyáltalán kockázatot. Elküldtem ma az ajánlatomat - kreatívan alkudtam, mire te olvasod a bejegyzésem, már lehet, hogy kiderül, hogy szerződünk-e vagy sem... Az én feltételeimmel...

Az üzletasszonyságomban egyébként, gyakorlati téren, nagy előrelépést tettem. Ezt elsősorban három személynek köszönhetem. Az új könyvelőnknek - aki rádöbbentett, hogy a könyvelés nem abból áll, hogy ő elkéri a papírokat, lekönyveli, én meg fizetek, hanem hogy együtt kell dolgoznunk. Nekem is képben kell lennem, napra készen tájékozottnak lennem a cég pénzügyeiről, tisztában kell lennem a lehetőségeinkkel és a döntéseim következményeivel. Fel kell állítanom egy stratégiát, látnom kell pontosan, hova tartok. Szép, és bíztató, hogy óriási ambícióim vannak, és lelkes vagyok, de ez sajnos nem biztos, hogy elég...

Szembesített azzal, hogy nem lehetek sikeres, ha azt sem értem, amit kérdez, és azt sem tudom, én mit kérdezhetnék... Az elmaradásainkról már nem is beszélek. Ő eléggé el volt képedve. Szerencsére a díjában (ami fele az előző könyvelőének!) benne van a "kiképzésem" is. Lépésről lépésre... Jegyzeteltem, mint iskolás koromban...

A másik személy Erdei-Gulyás Gabriella HősNők fórumos barátném, (eléggé tapasztalt a témában - a nevére kattintva láthatod, hányfelé kell koncentrálnia a figyelmét) aki felhívta a figyelmem arra, hogy üzleti terv nélkül a vállalkozás a vakszerencsére van bízva. 

Üzleti terv? Az meg mi fán terem? Hé, én tesi-angol szakon végeztem,  pedagógus voltam, most három gyereket nevelek, a férjem a fő kenyérkereső, burokban élek... Megnyugtatott, hogy nem vagyok reménytelen, csak álljak neki bátran. Itt találok mintát. Találtam (középső, felső doboz...). Meghökkentem. Új dimenzióba kerültem. A vállalkozás gondolati síkjáról (a kellemes célkitűzés, ötletelés, álmodozás, pozitív gondolkodás és vonzás törvényében bízás) át kell szállnom a gyakorlati, hétköznapi teendők terepére is.

A harmadik személy: Norbi - aki az ő türelmes módján (fejét fogva, hüledezve a fejemben e téren levő tabula rasa láttán) bevezetett az üzleti élet alapfogalmainak zavaros forgatagába.

Lelki összeomlás helyett tudatosítottam magamban, hogy elég magas az IQ-m, képes leszek arra, hogy ebbe is beletanuljak - mint ahogy annyi minden másba életem során. Ha ez (is) kell a sikerhez, akkor rajta fel! Állok elébe!

Meglátjuk, hogy teljesítek. 

És azért megnyugtatólag hat a Mátyás Anita blogjában talált mondat is:

A GONDOLAT fontossága abban van, hogy használjuk az eszünket, mindig, mindenben, de úgy, hogy közben kössük össze gondolatainkat a SZÍVünk által súgott igazságokkal.

Szeretettel:

Te érzelmi alapon, vagy észérvek alapján hozol döntéseket?

3 megjegyzés:

  1. Szia GYöngyvér!

    Mi újság a kismamás franchisos üzlettel? Minden simán ment? Írj majd erről is!

    http://uzletitervezes.lap.hu/
    Melyik alapján kezded/kezdted el üzleti tervedet készíteni?

    Kitartás!

    Üdvözlettel: Bernadett

    VálaszTörlés
  2. Gyönyvér, egy kérés:
    Ki tudnád tenni az oldalsávba azt a funkciót, hogy ki szólt hozzá a bejegyzéseidhez?
    ,,Ti mondtátok,, vagy ,,Utolsó hozzászólások,, címszó alatt?

    Előre is köszönöm. :)
    Bernadett

    VálaszTörlés
  3. Lelkesedésből nekem is adatott rendesen! Hajlamos vagyok arra, hogy érzelmi alapon döntsek, így azt mára legalább sikerült megfogadnom, hogy még a lényegtelennek tűnő kérdésekre sem adok azonnal választ. Ugyanis a hozzám hasonló lelkendezőket nagyon könnyű olyan ígéretekre sarkallni, amiket utána mélységesen megbánnak. Válasz előtt mindig időt kérek és megbeszélem magammal és a racionális felemmel (ő történetesen a férjem), hogy mik az adott téma buktatói. Utána jöhet a rágódás (ezt már magamban végzem), ami annyira intenzív lehet, hogy közben a tej helyett az olajat teszem a hűtőbe. Megpróbálok minden eshetőséget számba venni és közben annyira továbbfejlődik az eredeti terv, hogy szinte fel sem ismerhető. Na akkor jön újra a férjem :) Most pont egy ilyen rágódáson vagyok túl és végül elvetettem az egészet, mivel az ész érvek győztek.
    Nekem nagyon nehéz ezeket a fellángolásokat a saját életembe beleültetni. Ami másnak passzol, nekem nem biztos, hogy bejön.
    Így most újra visszatértem a komoly (szakmai)cél nélküli kismamaélet mindennapjaiba és várom az újabb ihletet, amin megint napokat rágódhatok, hogy vajon nekem való-e.
    Mi lett a franchise-ajánlatoddal Gyöngyvér?

    VálaszTörlés