Szeretsz dolgozni? Neem?! Nem hiszem!

Szerintem biztosan arra gondoltál, hogy munkába járni nem szeretsz, és ott olyan tevékenységet végezni, aminek nem látod a hasznát, és nem találsz benne örömöt. Olyat, amit kötelezően szabtak ki rád, ami egysíkú, unalmas, és nem tudod, miért pont neked kell ezt csinálni... Ráadásul napi 8-9-12 órában...  A munkahelyi semmittevés talán még ennél is rosszabb. Leszívja az energiád, bosszant, hogy itt lopod az időt, miközben telnek az órák/napok/ hetek/ évek... A nap végére így is, úgy is, fizikailag és szellemileg is elfáradsz, lelombozódva érsz haza, alig marad erőd a családra, örülsz, ha lerogyhatsz valahová...

Pedig "a kemény munka csak akkor jelent gyötrelmes rabságot, ha nincs értelme" - mondja Malcolm Gladwell kanadai író, szociológus, és szerintem igaza van.  

A "jó" munka...

felszabadít, feldob, elégedettséggel tölt el, és újabb cselekvésre inspirál. Szárnyal a kreativitásunk, átjár a lelkesedés, értéket teremtünk magunk és mások számára,  hasznossá válunk szűkebb és tágabb környezetünknek. Ha ebből a szemszögből nézzük a munkát, ki ne szeretne dolgozni? Főleg, ha anyagilag is megbecsülik!

Milyen szerencsések vagyunk mi, kismamák!  

A nap 24 órájában értékteremtő, hasznos munkát végezhetünk!:) Bár ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, lekicsinyelni a jelentőségét, és úgy érezni, nem dolgozunk, nem teszünk semmi hasznosat.  Pedig mi lenne a gyerekekkel, a lakással, a férjünkkel, sőt a társadalommal, ha hosszabb "szabadságra" mennénk...

Az én célom ezt az életmódot folytatni, gyes után is. Hogy mindig a család maradhasson az első helyen. Ne egy főnök mondja meg, mikor lehetek együtt a férjemmel, a gyerekeimmel. Ha szükség van rám, mindig velük lehessek - ne kelljen kiíratni magam táppénzre. S persze közben egyéb, "jó munkát" végezzek. Szükség van erre is. Egyrészt azért, mert pár, kisgyerekkel otthon töltött év után, az ember lánya bizony egyre inkább vágyik arra, hogy előbújjon a sz*ospelenkák mögül. Másrészt pedig mert van még egy nagy baj a kismamasággal és a főállású anyasággal: a társadalom, illetve az állam egyelőre nem igazán becsüli meg. Legalábbis ezt tükrözi az alacsony órabér...

Mi következik ebből?

 

Ha dolgozni, és pénzt keresni is akarsz, és közben a családot és a személyes szabadságod megtartani az első helyen, akkor olyan munkát kell végezned, ahol az időddel (=>életeddel) Te rendelkezel!

Leélhetjük az életünket úgy, mint a többség, ha nincs erőnk, vagy merszünk váltani, ha nem tudjuk merre indulnánk.

A kulcsgondolatokat már tudjuk: Értékteremtés. Szabad időbeosztás. Önmegvalósítás, mely azonban nem öncélú, hanem mások számára hasznos. Felmutatni valami értékeset, letenni valamit az asztalra...  

Hol találsz ilyen munkát?

Hát nem a munkaügyi központban...

Első lépésként kattints ide, írd meg a listád! Közben megtalálod a kérdésre is a választ.

Kitaláltad?

Igen, ez az: Sehol! Neked magadnak kell megteremtened! 

A válasz Te magad vagy, mint mindig... De ne félj, nem vagy egyedül! Mindig akad segítség, sokszor keresni sem kell, csak észrevenni. Én elmondom, rajtam kik, mik, hogyan segítettek, bízom benne, hogy ez neked is hasznodra válik majd.

"Vannak lelkek, akikben energia terem, mint kagylóban a gyöngy. Ez az energia valamire irányul. Mindig munkára, de más- és másféle irányúra. Az egyikben pénzteremtés, gyűjtés, másikban művészi alkotás, harmadikban szervezés, negyedikben nőimádat, ötödikben istentisztelet.
Akiben energia van, öntudatlan produkál."

     Móricz Zsigmond

 Szeretettel:

Ha még nem tetted, mindenképp iratkozz fel a blogértesítőmre a jobb oldalsávban. Téged is várlak a rendszeres olvasóim között!