Mert minden benne van. Finom... és illatos. Narancs, fahéj, szegfűszeg és méz. Mert a készítése családi program. A legkisebbek is imádják nyújtani, szaggatni, díszíteni. Mazsolával, hántolt tökmaggal, mogyoróbéllel, napraforgómaggal - felét egyenesen a szánkba. Majd izgatottan várjuk, amíg sül, szép aranybarnára. Kié lesz a legszebb? A gyerekeknek a sajátjuk, nekem az övék... Másnap a cukormáz. A figurákra is jut azért...
A gyerekek arcán büszkeség, öröm. Önfeledten végzik az alkotó kreatív munkát, közben szól a Kaláka, ők énekelnek. Kitartó munkájuk eredményét végül szívfájdalom nélkül azonnal befalják!
Éjjel, (mikor máskor?) állhatok neki újra! Mert mézeskalács az kell! Ajtóra, ablakba, falra, fára...
Van egy bevált receptünk:
75 dkg liszt
34 dkg porcukor
2 ek. szódabikarbóna
kevés őrölt fahéj
10 szem porrá tört szegfűszeg
reszelt narancshéj
Összekeverjük. Hozzá:
5 dkg margarin
4 egész tojás
4 ek. méz
Összegyúrjuk. Kis pihenés után 2-3 mm vastagra nyújtjuk, szaggatjuk. Tojással megkenjük a figurákat, utána díszítjük mindenféle magokkal, mazsolával, feketeborssal. Zsírozott, lisztezett tepsiben közepes fokozaton sütjük. Figyelem! Könnyen el lehet beszélgetni az időt, hamar odaéghet!
Cukormáz:
1 tojásfehérje, 12 dkg porcukor nagyon keményre verve. A lényeg: Ne sajnáljuk az időt arra, hogy legalább 10-szer átszitáljuk a porcukrot, és legalább 15 percig verjük a tojással! Ez a kulcsa az egésznek! Így lehet szép vékonyan írni vele.
Jó alkotást!
2009. december 18., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése