...a munka nemesít!

"Ébresztő!"

"Miéért?"

"Mert reggel van! Munkára fel!"

"De hát miért?"

"Mert a munka nemesít!"

Én megértem Bobeket! Felkelni nehéz. Főleg, ha dolgozni kell menni. Azaz a munkahelyre, illetve egyáltalán el otthonról.

Mert hát szép, szép Bob filozófiája, de azért lássuk be, nem a leghatékonyabb módját választotta az önnemesítésnek. Eltervezett valami hasznosnak vélt tevékenységet, gondolta, még jó pénzt is fognak kapni érte, magával rángatta Bobeket, és mi lett belőle?...
Minden napra egy pocsék állás, ahol ráadásul valamit mindig nagyon elszúrtak, - önhibájukon kívül, - és máris repültek!

Stabil munkahely? Fix fizetés? Olyan nincs... Ez a rajzfilm 30 évvel megelőzte a korát! Kicsit sarkítva ugyan, de ez a mai szomorú valóság. Az emberek valami munkahelyen kergetik a pénzt, amiből sosem adnak eleget, és bár közben sokszor valóban a társadalom számára hasznos, az ő számukra jó esetben élvezetes, örömteli munkát végeznek, mégis, a kevés szerencséstől eltekintve, akik munkájuk megszállottjai, úgy gondolom, nem a saját életüket élik. Szeretnék hinni, hogy szabadok, mégis reggeltől estig más álmaiért hajtanak, vadidegen emberek között vannak napi 9-10 órában, felnőtt életük 40-50 évében más rendelkezik az idejükkel, és bele sem gondolnak, hogy ez máshogy is lehetne.

Pár órába sűrítve jut csak idő arra, ami igazán fontos: család, otthon, barátok, hobbi. Marad az álmodozás, reménykedés, várjuk a csodát, rosszabb esetben panaszkodunk, még rosszabb esetben pedig már fel sem tűnik, hogy régen, gyerekként, kamaszként, nem így képzeltük...

Mert minden gyerek és kamasz rendelkezik álmokkal és nagy célokkal, melyeket meg is akarnak valósítani. Nem emlékszem olyan barátomra, aki arról ábrándozott volna, hogy reggel 7-től este 5-ig egy irodában akar ülni, összezárva 2, esetleg 32 másikkal.

Miért élünk mégis így?

Hát persze, hogy a pénz miatt!

Pedig azt kéne elérni, hogy az élet NE a pénzről szóljon.

Illetve ne a pénzről, mint célról. Mert az zsákutca.

Inkább a pénzről, mint eszközről. Vagy még inkább az álmainkról, terveinkről, céljainkról, amihez a pénz lehet az eszköz. Méghozzá olyan eszköz, ami szolgál, nem pedig rabjává tesz. Nem kell szeretni, de gyűlölni sem szabad, mert álmaink eléréséhez, még ha azok nem is anyagi javak, szükségünk van rá. 

És a pénzért, hogy később az dolgozzon nekünk, előbb bizony meg kell dolgozni.

Csak az nem mindegy, mit, mennyit, és hogyan!

Ami és amennyi hasznos, élvezetes, magamnak, másoknak.

Avagy Harvey MacKay amerikai üzletember megközelítésében:  

Találj valamit, amit szeretsz csinálni, és akkor soha többé nem kell dolgoznod az életben! 
(De tunyaságról szó sem lehet! Mert a munka tényleg nemesít!)

A kérdés tehát csak annyi: ki mit ért "munka" alatt....
Erről szól a következő bejegyzés.

Tarts velem! Szerettel várlak legközelebb is:



Ui: Ha még nem tetted, mindenképp iratkozz fel a blogértesítőmre az oldalsávban!