Próbáltál már ANYAKÉNT

érték- (és pénz!) teremtő, alkotó munkát végezni?
ÁLMOKat nem feladni, CÉLOKat megvalósítani?
Óhhh, jöjj, Gazdag, Szabad, Kreatív Élet!
De hogyan, a retkesfülű kismanóba..., ennyi gyerek mellett?!!!

2010. szeptember 12., vasárnap

Jelentés a komfortzóna határain túlról

HősNőkblogok
Hej, de más innen a kilátás! Mármint az utazócirkusz karavánja ablakából... Merthogy utazom. Egyszerre több kocsin, hangzavar és kisebb káosz közepette, s most úgy érzem, kicsit bent rekedtem a "rácsos kocsiban"... Bár félig-meddig önszántamból szálltam fel rá, (döntésem okait részletesen ecseteltem korábban), nem szégyellem bevallani, hogy most, másfél hét tanítás után úgy érzem, elég messzire kerültem a komfortzónámtól. Most látom csak, mennyire átálltam agyban a vállalkozók közé. 

Érdekes mód az 'értékes életre nevelő tanár' szerep most annyira nem hoz tűzbe, mint 8-9 évvel ezelőtt... Pedig élvezem az órákat, mozgok én is sokat:), kedvesek a lányok, (kicsit lusták is, de ezt csak halványan írom le, hogy mert az hamar kiderült, hogy már az első napon teljes körűen lenyomoztak az interneten:)), kedvesek a kollégák, és nem szakadok bele a munkába. Szeretek tanítani, szeretem, hogy a fontos, az igazán fontos "életdolgaira" rávezetem a "maiifjúságot"... csak hát egyrészt kiderült, hogy már nem bírom a kötelező dolgokat... Minden önfegyelmemet össze kell szednem, hogy reggel fel tudjak ébredni, és összekészítsem a családot. Ki tudja, ha Palkónak nem kéne odaérni az iskolába, lenne-e elég motivációm...?  Másrészt  folyton piszkál a kisördög, hogy ezalatt az idő alatt mi mindent tudnék tenni a saját bizniszemben...
Hát igen, még nem találom a helyem... A gondolataim máshol járnak. Így nekem nehéz órát tartanom, mert csak úgy tudok valamit jól csinálni, ha 100%-ig ott vagyok fejben. Ehhez viszont el kell hessegetnem azokat a gondolatokat, amik igazán foglalkoztatnak, és amiket fontosnak tartok, illetve amik nélkülözhetetlenek a célom felé vezető úton való lendületes haladáshoz. És ez nem tetszik!!

Iskola után rohanok a saját, pontosabban a család  dolgai után, meg a gyerekekért. Remélhetőleg a sok intéznivaló nemsokára elfogy, és lesz időm napközben is gép elé ülni, úgy hogy a gondolataim is össze vannak szedve. Eddig ezt nem sikerült elérni. Azért nem csüggedek, mert napról napra jobban belejövök a napi rutinba - igaz csütörtökön úgy kellett visszatolatni Palkó iskolatáskájáért :), és magabiztosabban mozgok a tornateremben is. Nagy ám a csábítás a "labdabedobós" óra tartására, de az egóm nem enged, hálistennek :)

Csak két szó a gyerekekről: szerencsére megkönnyítik a lelki gyötrelmeim leküzdését - Palkó imádja az iskolát, mindenestül, Misi imádja, hogy középsős, Marci lelkesen megy reggelente, és még egyszer sem pisilt be délutáni alváskor, (igaz napközben már többször) második nap pedig kakilt is az oviban! Bocsánat, de ez a beszokás folyamatában kulcsfontosságú! :), és őt imádják az óvónők...

Ezt írtam nyáron: "És főleg abban reménykedem, (illetve eltökélt szándékom!), hogy a szervezettebb, feszítettebb életritmus miatt fókuszáltabban fogok tudni dolgozni (laptopom hurcolom:)) - és a motivációm is erősebb lesz: jobban fog nyomni az a bizonyos szög, ami most még ugye nem eléggé..."

Hát most már eléggé nyom... Minkettőnket. Norbit a cégnél cse bosszantják, nyakán a polgármesterválasztás, sok a váratlan kiadás (ált. tanévkezdés, autóban váltócsere, új nyomtató, stb.) Engem lásd fent. Újra megfogalmaztuk az álmainkat, és hogy hogyan akarunk élni.

Úgyhogy ki is dolgoztuk a tuti stratégiát:

1. lépésként vettünk két jegyet a Sting koncertre!! Vigyorog (És egy színházbérletet az évadra.) A gyerekfelügyeletről ráérünk később gondolkodni - khm... anyukám is olvassa a blogot:) :)

2. Apránként nekiállok felgöngyölíteni a problémákat, és a gyökerüknél fogva eltávolítom őket.

3. Cselekszem! - bár sokat haladtam sok mindenben (csip-csup, és nem csip-csup ügyekben..) a nagyja még hátravan.

4. Lefekszem aludni - iskolakezdés óta szó szerint beájulok este 9 után, és képtelen vagyok ébren maradni Zavart  Ezt az egy problémát nem tudom, hogy oldom meg, nincs elég vasakaratom, lehet, hogy tudat alatt így menekülök a tornyosuló feladatok elől?  

Azért azt is elárulom, hogy mi történt az egy hónapnyi blogszünet alatt - mert azért nem tétlenkedtem. De, a 4. pontra hivatkozva, majd csak a következő bejegyzésben...:)

Szeretettel:


5 megjegyzés:

  1. Gyömbi!
    Sok sikert!!!:-)
    És mindent kívánok, ami ehhez kell!
    És köszi, hogy erőt adsz a bejegyzéseddel...
    újabb lendületet nekem is:-)
    Kriszti

    VálaszTörlés
  2. Halli!
    Két nap után bennem is némán megfogalmazódott:"Mit is keresek én itt,mikor otthon vannak a gyerekek?"(=kollégiumi esti meló). De talán megcsillant egy több mint remény, hogy válthatok!!!
    Kitartás!!!
    Heni

    VálaszTörlés
  3. ugyan már
    reggel fel kelsz
    lkészíted a reggelit elindultok a gyerekekel a suliba/oviba, be mégy a gyárba/irodába stb el tengesz lengesz délután ugyan ez vissza felé :)
    ezt bárki meg tudja csinálni :)
    de közben agyalni az ujon :) arra csak Te és hasonló beállítottságuak képesek :)
    ja és az igazi kihívása mikor 12 órát nyomod az ipart meg hétvéggén is na akkor old meg :)

    VálaszTörlés
  4. Gyömbi! Lányok!

    Anyukám vállal gyermekfelügyeletet! Közel 40 évig volt óvónéni, akit imádnak a gyerekek! (Többek között a 3 unokája) Vállalja a saját otthonukban (kertes családi ház), akár a gyermekek otthonában, éjjel is, vagy csak estére, vagy félórára, vagy akár egy mozi időtartamára!
    Itt elérhető: 30/3315855

    üdv,
    katamat

    VálaszTörlés
  5. @katamat,
    a kaposvar.imamira szívesen felteszem majd az elérhetőségét, írj e-mailt!

    VálaszTörlés