Próbáltál már ANYAKÉNT

érték- (és pénz!) teremtő, alkotó munkát végezni?
ÁLMOKat nem feladni, CÉLOKat megvalósítani?
Óhhh, jöjj, Gazdag, Szabad, Kreatív Élet!
De hogyan, a retkesfülű kismanóba..., ennyi gyerek mellett?!!!

2010. július 26., hétfő

A Balatoni MÁV-állatkert

Egyszer volt Balatonon vonatozás... Csak egyszer!!
HősNőkblogok
(Vigyázat! Hosszú és idegőrlő cikk - elsősorban saját feszültség levezetése céljából :), másodsorban  a más kárán való okulás céljából.)

Évek óta ígérgetjük a gyerekeknek, hogy egyszer vonatozunk egyet a Balaton körül. Idén sikerült egy tíznapos, (átfedésekkel ugyan, de azért) közös, nagycsaládos nyaralást összehozni Norbiék balatonmáriafürdőalsói családi nyaralójában.

A várva várt vonatozást szerdára időzítettük. Mi öten, és Norbi nővére egyedül a kisfiával. (Mert  apájának épp munkahelyi átfedés volt...) Először azt terveztük, hogy Mária-alsóról átmegyünk Keszthelyre, onnan fél 3-kor Badacsonyba, onnan fél 4-kor átkompozunk Fonyódra, majd hazavonatozunk Máriaalsóra. A kedd esti fáradalmak után (=értsd összes gyerek kőkeményen hisztizett legalább egy félórát), és a 35 fokos hőségre való tekintettel módosítottunk a programon. (Ha már menni muszáj volt, nehogy meglincseljenek a gyerekek...)

A rövidített tervezett program:

Indulás autóval 7 óra 25 perckor a mária-alsói állomásra. Vonatraszállás 7 óra 45-kor.  Átszállás a balatonszentgyörgyi csatlakozásra. Érkezés Keszthelyre 8 óra 25-kor. Felbuszozás a Kastély melletti kitömött-állatos Vadász-múzeumhoz és modellvasút-kiállításhoz. Szendvicsevés a kastélyparkban a szökőkút mellett. Rövid városnézés a rovar- és hüllőmúzeum feltétlen közbeiktatásával. Fagyi, ebéd, stb. 2 óra 07-kor felszállás a vonatra. Átszállás Balatonszentgyörgyön. Érkezés Mária-alsóra 14 óra 37 perckor. Így időben hazaérünk. Délutáni alvás, balatonozás a barátnőméknél, vacsi, fürdés, alvás.

A megvalósult program:

Indulás autóval 7 óra 25 perckor a mária-alsói állomásra. Ott leparkoltunk. Rövid, "lelkes" várakozás után  vonatraszállás 7 óra 45 perckor.



 
Boldog vonatozás Keszthelyig...
Felbuszozás a Kastély melletti kitömött-állatos Vadász-múzeumhoz és modellvasút-kiállításhoz.


Minden állatot gyorsan még egyszer lelőttünk, majd ámulva néztük az egész emeletnyi terepasztalon, hogy honnan tudják, melyik kisvonat mikor hova megy? Nem úgy, mint a valódi balatonparti vasútállomásokon... No, de erről később...

Ezután fél 11-től 2-ig Keszthely, tőmondatokban:
Szendvicsevés, ill. hiszti a nemilyen-szendvicsért. 40 fok.
Kastélyparkban huszár, szökőkút, Marci kaka, 40 fok, apa kávézik és telefonál, hiszti fagyiért, és Misi már nem volt hajlandó kiszállni a babakocsiból...













Ki a kastélyparkból, fagyievés, vizesüveg-utántöltés.
Hüllő és rovarmúzeum - apa nélkül - akinek ez büdös, majd Marci nélkül  - aki a 3 m hosszú szuvenírpulton levő összes minikristályt és csodakavicsot meg akarta "venni", majd Olivér nélkül, aki csak egyet akart - mindig inkább másikat, mint amit kifizettünk, és Betti nélkül, aki kivitte Olivért... Palkó viszont felfedezte, hogy van valódi cápafogas nyaklánc, amire oly régóta vágyott! Azért az állatokat is megnéztük -  lepkék százai, madárpókok, skorpiók, kígyók, békák, leguánok - azóta varánuszt kellene varázsolnom, mert biztos tudok azt is! :)

Ki a hüllőmúzeumból, fagyievés, vizesüveg-utántöltés.

Sétálóutca, 40 fok.
- Apa vigyéééél! -Nem!
- Akkor anya vigyéééél! -Nem!
- Akkor én ülök a babakocsibaaaa! -Jó, cseréljetek!
- Neeem!
- Apa vigyéééél! stb.

Sétálóutca vége. Szendvicsevés, ill. hiszti a nemilyen-szendvicsért. 40 fok.
Játszóterezés (mert csak 1 órakor indul az "útivonat", azaz a városnéző kisvasút a vasútállomás felé)- 2 db hinta, 1 db mérleghinta - ami csak elvileg elég 4 gyereknek. Pisilés, peluscsere, szoptatás, vizesüveg-utántöltés.

Sétálóutca visszafelé, 40 fok.  (vagy 42?)
- Apa vigyéééél! - Ülj a nyakamba!
- Engem is! - Téged tollak!
- Nem megyek!
- Ki a legokosabb? Ki szeretne fagyit? Ki bír menni?
Áterndeződtünk - Marci ölbe, Misi nyakba, Olivér babakocsiba, szegény Palkó hősként gyalogolt. 40 fok. Fél egy.

Sétálóutca másik vége, fagyievés, vizesüveg-utántöltés.

1 óra. Indul az útivonat!!
Kellemes szellő, a gyerekek élvzik - már látjuk az alagút végét! 20 perc alatt leértünk a végállomásra - azaz még van 40 percünk a vonatindulásig...  Ebből 30-at simán eltöltöttünk egy vasúti átjáró mellett a félárnyékban nézelődve, figyelve a sípoló, zászlólengető vasutasokat, akik szorgalmasan irányítgattak ide-oda egy elkeveredett mozdonyt.:) Nem is akart Marci olyan sokszor átbújni a korláton a sínek közé, és a többiek sem sokszor estek le a korlátról.

És innen indul az igazi kaland!

13 óra 50 perc - bementünk a peronra, hisz 15 perc múlva indul a vonatunk!
Áll is bent egy szép kék, hosszú vonat. Háttal nekünk, egyenruhás Kalauz támasztja mozdonyt.
Gy: - Jó napot!
K: -
Gy: - Jó napot!
K: -
Gy: JÓ NAPOT! Ez a vonat Szentgyörgy felé megy? (Ugyanis ott kell átszállnunk a csatlakozásra.)
K: -
De legalább rám emeli a tekintetét!! Igaz, olyan kifejezéstelenül bámul, mintha tanulta volna... Sűrű bajsza miatt nem tud beszélni vajon...?


Gy: - Megáll ez a vonat Szentgyörgyön?
K: -
Gyerekek értetlenül néznek...
Gy: HOVA MEGY EZ A VONAT?
K: - Keleti.
Gy: Köszönjük szépen a szívélyes segítséget! :)

Akkor tehát várunk. 40 fok.
A peron mellett középiskolások kb 30 fős biciklitúrás csapata várja türelmetlenül a vonatát - ami helyett (a mozdonnyal együtt) egy két kocsis piroska érkezik, miután megvárta, amíg a "keleti" kirobog az állomásról. A vezetőjük a fiatal, pirossapkás állomásfőnökkel "konzultál", mi legyen - hisz erre nem férnek föl. Kiderül, persze, hogy nem, mert ez még az egy órával ezelőtti vonat, az övék még legalább ennyit késni fog... Inkább elindulnak bicajjal. 40 fokban.
Közben egy másik mozdony ismét félretolat...  Az állomásfőnök odavágja a sapkáját.
- Ez egy állatkert! - hörgi tehetetlenül, a fejét dörzsölve.

De muszáj megszólítanom:
-Elnézést, hányas vágányról indul a vonatunk 2 óra 7 perckor Szentgyörgyre?
- Nem tudni. Talán a 4-es. De ne vegyenek rá mérget. Lehet, hogy az 5-ös... Még nincs bent. Ez egy állatkert - ismételte meg nekünk is. -Figyeljék a hangost. De mért nem mentek el azzal? -mutat a távolodó "keleti" gyorsra.
- Micsodaaa? Az megáll Szentgyörgyön? Direkt rákérdeztünk a kalauztól! Óóóóhogy a fene...

Az állomásfőnök elnézést kért a kollégája nevében, és odébb somfordált. Közben az 5-ös vágányra megérkezett egy másik kis piroska. Odasiettünk - persze már a hiszti is csak félgőzzel ment a hőségben és a fáradtságtól. Norbi megkérdezte a fiatal, hosszúhajú, mosolygós arcú mozdonyvezetőt, hogy ez a vonat megy-e 2 óra 07 perckor Szentgyörgyre. - Igeeen!
Gyorsan felszálltunk. Elhelyezkedtünk az 50 fokban, és vártunk. És vártunk. És vártunk. 2 óra 10. Megettük a maradék szendvicseket, megittuk az összes vizünket. Olivérnek kakilnia kellett. Végre megjelent a mozdonyvezető.

- Elnézést, most indulunk?
- Ja, hát kábé 25 percet késünk...

Ááááá. De Norbi szemfüles volt. Mellettünk, a 4-es vágányon is állt már egy kék vonat. Megkérdezte:
- Az a vonat is meg fog állni Szentgyörgyön?
- Igen. De mi előbb indulunk, nem érdemes átszállni - mondta a mosolygós mozdonyvezető, s végszavára csikorogva elindult a kék vonat a 4-es vágányról Szentgyörgy irányába...

A mozdonyvezető mosolyogva meghúzta a vállát...
- Ja, akkor mégis az megy előbb.
És sarkon fordult. Nem tudtunk megszólalni a döbbenettől. Én tértem először magamhoz, és mozdonyvezető nem tette zsebre, amit kapott - igaz, a mosolyt se sikerül lehervasztani az arcáról.

Bosszúból Olivér kakilhatott az állomáson a vonativécén, és nem szidtuk le, amiért leszakította a lehajtható kisasztal élvédőjét...

Az nyilvánvalóvá vált, hogy a mária-alsói csatlakozást lekéstük. Norbi megkérdezett egy kézséges kalauznőt, mikor megy legközelebb arrafelé vonat. A hölgy kinézte a mindenttudó kis kézikészülékéből, hogy 16 óra 25-kor. ÓÓÓÓ.... áááááá....
Majdcsak kibírjuk...

Háromnegyed 3-kor értünk Szentgyörgyre. Gyerekek félkómában. Mielőtt Szentgyörgyi körsétára indultunk volna, Norbi gyorsan megkérdezett egy ottani kalauzt is - kiderült, megy vonat 15 óra 15-kor is (hogy melyik vágányról, nem tudja, de figyeljük a hangost, mert itt Szentgyörgyön az nagyon megbízható!) Igaz, csak Máriára megy, nem Mária-alsóra.

Sebaj, hívjuk föl Ferit, Norbi flegmatikus agglegény unokatestvérét, aki az ikerházunk másik felében nyarak épp, hogy jöjjön el értünk Máriára, onnan Norbi + Marci, és Bettiék vele el, Norbi vissza értünk. Így is lett. Ferit fél négyre odarendeltük - közvetve persze, mert az ő száma nem volt meg, csak az édesanyjáé. Na ez rendben.

Hogy az örömöm fokozódjon, a peron másik részében észrevettem egy 6-7 kalauzból álló csoportot, köztük a kedvenc keletis-bajszos kalauzt... Norbi meg sem próbált visszatartani... Rendesen kiosztottam a kollégái előtt, először próbált visszatámadni, majd védekezni, végül megadta magát - nem szólt, csak habogott -  a kollégái meg csak pislogtak... Bár eléggé felzaklatott a nyilvános konfrontáció, végülis baromi jól esett! :) Pár perc múlva egy rövid sírással elmúlt a feszültség...

Hidegvérrel tűrtem/tűrtük, ahogy a gyerekek kómája átváltott hiperaktivitásba, változatos performanszt biztosítva a várakozó közönség számára.
Műsorszámok: 
  • síkfutás 20-szor oda-vissza a peronon (előszeretettel a bajuszos orra előtt:))
  • babakocsiborogatás közös erővel 
  • babapiskótatallérdobálás
  • a kincsetérő frissen vett ásványvíz kiborogatása 
  • általános visítozás és földönfetrengés
  • Marci különszáma: állomásfőnök ajtajának verése ököllel és a kilincs rángatása - odda! odda! felkiáltásokkal
Egy-két fotóillusztrációra volt csak lehetőségünk:  











Na, a zsivaj pont elcsendesedett, mikor tisztán és érthetően felcsendült a hangosbemondó várva várt hangja:

-Gyorsvonat érkezik Budapestről, balra a 4. vágányra. A vonat itt és itt és balatonmáriafürdő-alsó, és stb., stb. állomásokon áll meg. A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!
-Hurrááá! Nyomás!! Hallottátok? Alsón is megáll!! Tuti biztos? Hallgassuk meg mégegyszer!
-Gyorsvonat érkezik Budapestről, balra a 4. vágányra. A vonat itt és itt és balatonmáriafürdő-alsó, és stb., stb. állomásokon áll meg. A vágány mellett kérjük, vigyázzanak!
- Hurrááá!

Gyorsan felszálltunk, leültünk. Norbi, biztos, ami biztos, megkérdezte a szintén készséges kalauzhölgyet, hogy biztosan megáll-e Mária-alsón is a vonat? A hölgy megnyugtatta, hogy igen, de azért kinézte a mindenttudó kézikészülékéből is. Igen, biztos megáll a vonat Mária-alsón.

Hurrá! De szegény Feri meg már lelkiismeretesen, jó időben, ott vár Márián! Norbi gyorsan felhívta a keresztanyját, aki felhívta Ferit, hogy menjen vissza haza, nincs szükség a kisegítő fuvarra.

Vidáman száguldottunk a balatoni síneken, a gyereket alig bírtuk visszafogni
- Még nem itt szállunk le, ez még csak Berény, ez még csak Nagymária... Na most készülődjünk, látjátok, ott a mi utcánk, ott az átjárónk, itt jön az állomás,.... hűűű, de gyorsan megyünk.... hűűha.... Na, .b.. meg!! -szakadt ki Norbi száján, ahogy teljes gőzzel átrohantunk a mária-alsói állomáson...

Milyen különbözőek az emberi reakciók! :) Norbi ütni kezdte az egyik ülés támláját (nem volt rajtunk kívül más a kocsiban!), Betti fejét fogva "ezt már nem hitte el". Palkó sírva fakadt, hogy mi lesz velünk ,már sosem érünk haza, hová visz minket a vonat, a kicsik megszeppenve álltak. Én meg mint a dúvad elindultam a másik kocsiba, mert láttam egy-egy kalauzlábat kényelmesen lógázni... Ha már úgyis belejöttem a konfrontálódásba, megkérdeztem a kedves kalauzoktól, hogy tudják-e a MÁV dolgozói, hogy mi a különbség a máriai és a mária-alsói állomás között. Erre a hölgy a fölényes "portás-szindrómás" kioktató stílusban:
- A férje azt kérdezte, hogy Márián megáll-e a vonat? Nem alsón! És a hangos is bemondta!
Hát a pofám leszakad - ahogy mondani szokták...:)  Próbáltam vitatkozni, de ugye van egy fajta ember, akivel egyszerűen nem lehet, mert nincsenek meg hozzá az adottságai...Meg hát nem is volt értelme...

A következő állomáson, Fenyvesen végre leszálltunk!

Telefon Feri anyukájának, hogy légyszi mégis..., mert nem állt meg Márián... Itt vagyunk az állomással szemben, a bazársoron...
- (Sóhaj) Jó, jó, úgyis ismeri már a járást. Küldöm.
- De Fenyvesen vagyunk! Fenyvesen! Fenyves!
- Rendben, küldöm.

Hú. 15 óra 30, 40 fok, a gyerekek a bazársoron vízipuskát követelnek, meg szélforgót, de legalább fagyit...
- Mindjárt itt a Feri, kocsiban nem fagyizunk... Türelem...
- Akkor keressünk árnyékot!

Találtunk is - egy kis horgászboltban... A fiatal eladó srác megengedte, hogy nézelődjünk bent - röviden vázoltam, miért életmentő ez nekünk. Pár perc után persze már nem bírtak magukkal. Szólt bent a zene -hát tácra perdültek. Vad zene volt - vad táncot jártak hozzá... Érdekesek voltak a horgászbotok is - szuper gyorsan lehetett tekergetni a tekergetőjüket, meg vicces rázogatni a csontikat, meg pöckölni az úszókat, de ha semmit se szabad, akkor legalább hadd üljenek be a horgászszékekbe, nem baj, hogy még nylon van rajtuk, mert mért nem jön már a Feri????

Tényleg, miért nem? 25 perc alatt csak ide lehet érni onnan, ami 5 percre van? Akár még a strandról is...

És akkor leesett. Gyerekek, szerintem elment megint Máriára!! Körtelefon. Bingo.
Akkor még legalább negyed óra. Marci már tombol, Misi közli, mert büdös, bekakilt... Juhé! Peluscsere a bolt kövezetén, onnantól kezdve pedig csak a kétségbeesett "Cici!! Cici!!"...
Leültem hát a forgalmas bazárban a bolt lépcsőjére, és diszkréten megszoptattam Marcit, aki kb. 40 másodperc múlva már megnyugodva aludt a karomon.

Feri is befutott végre. Kis Opeljébe mind a heten bezsúfolódtunk mellé,  (Marci persze azonnal felébredt) így csak a belső úton mert menni, az ott sétálgató nyaralók védelme érdekében végig 38km/órás sebességgel... De legalább volt légkondi!

A szép kirándulás végén fél ötkor sikerült hazaérnünk - ahogy eredetileg terveztük!! :)

Az "vigasztalt", hogy barátnőmék sem értek vissza a Balcsira, mert közben jelentették nekik, hogy otthon ellepték a házat az egerek...

Rövid pihenés után azért muszáj volt lemenni a partra fürdeni (ahova a fényképezőt sose vittük le...). Hihetetlen, hogy a gyerekekben mennyi energia van! Ezek a képek a többi napokon készültek - mert összességében nagyon is jól éreztük magunkat!!



















Vonatos élményeink fokozásához pedig hallgasd meg az Animal Cannibals számát, ha szereted...
Ülünk a vonaton... :)

Gratulálok, ha végigolvastad! :) Ígérem, ez nem lesz általános!

Szeretettel:

3 megjegyzés:

  1. Kedves Gyömbi!

    Bocs, hogy ezt mondom, de akinek annyi esze van, hog kánikulábán hosszadalmas városnézésre viszi a kisgyerekeit, az megérdemli a sorsát!

    Remélem, tanulsz az esetből!

    VálaszTörlés
  2. no igen kell nekünk távoli országokba utazni mikor kis hazánk is okoz izgalmakat???
    :))))))))))))))
    de egyébként az ilyenek erősitik a csapatszelllemet :))
    de hogy bírtatok annyi fagyit (v)enni??? :)))))))))))) mai árak mellett ehhez már egy hosszu lejáratú személyi kölcsön kell :))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jól szórakoztam a soraidon, jó hogy tudsz már róla humorral írni! :) Én meg látom a későbbiekben elkövetkező sorsom a Balatonon, vagy akárhol kis hazánkban a sajátjaimmal. :D
    juc

    VálaszTörlés