Te estél már pofára a cél előtt?

Általános iskolás koromban középtávfutó voltam. Inkább "ezerötös", de "négyszázban" is sokszor indultam városi és megyei versenyeken. Mindig nagyon izgultunk a sorsoláson, ki ki mellett, melyik pályán fog futni, kivel kerülünk egy csoportba, sikerül-e nyerni, dobogóra kerülni... De azon sosem izgultunk, hogy beérünk-e a célba.

1500-on több aranyat is szereztem, de négyszázon sosem nyertem. Volt két lány a korcsoportban, akiket képtelenség volt legyőzni. Egyszer nem sokon múlt, hogy sikerült itt is érmet szereznem. Az utolsó százon mindenki belead apait-anyait, most is rohantunk, ahogy csak bírtunk, már közel volt a cél, amikor az a lány, aki mindig győzni szokott, és aki most is vezetett, annyira igyekezett, hogy felbukott. Nagy sebességnél ez nem vicces látvány... Akkor még salakos pálya volt, iszonyú volt rajta esni. Míg mi szinte megtorpantunk, ő a másodperc töredéke alatt felpattant, és mellbedobással "beugrott" a célba. Utána persze már sírt, és elvitték lekezelni a sérüléseit, de megnyerte a versenyt! Később az eredményhirdetésen már boldogan mosolygott a dobogó tetején. Ez a nyerő hozzáállás!

Miért mesélem mindezt? 

Mert én is a célszalaghoz érkeztem, és karnyújtásnyira tőle pofára estem... A vadonatúj honlapomat, a KismamaCompany zárt oldalát sikerült gallyra vágnom, és eltüntetnem a szemem elől, egyetlen apró kódmódosítással. Mert azt hittem, annyira okos vagyok már e téren, hogy sikerült túlbonyolítanom. Konkrétan: technikai okok miatt egy másik alkönyvtárba kellett tenni az oldalt, én utána is néztem, hogyan kell, de sikerült összekevernem a szezont a fazonnal... Költöztettem, telepítettem, kutyultam a kódokkal, pedig lett volna egyszerűbb megoldás, ha előbb kérdezek...

Persze a legegyszerűbb az lett volna, ha eleve ide telepítem az egészet, de elhessegettem a gondolatot, mert jobban tetszett, (én krkhmm) hogy a sima domain-en érhető el a zárt oldal. Pedig, ha megnézed a koncepciót, igazából teljesen mindegy, hogy a Belépés tagoknak>>> link mögött mi az URL...

Na, de tanultam az esetből! És szerencsére sikerült tartanom a február 26-ára beígért indulási határidőt.

A KismamaCompany pályára lépett! 

Ezúton szeretnék köszönetet mondani D. Bikfalvi Moninak, a WP-Suli.hu (4 gyermekes!) "tanárának", hogy visszahozta az életbe a honlapot. Nem volt egyszerű... 

Sajnos maradt még egy-két szépséghiba a zárt oldalon, de a tartalom 100%-ban megmenekült, és folyamatosan bővül!

A feliratkozó oldal és a levélsorozat "béta verziója" pedig abszolút kész, és működik, és fogadja a kíváncsiskodókat és a komoly érdeklődőket. Mert, honnan-honnan nem, folyamatosan érkeznek a feliratkozók, holott még el sem indult a kampány! :D

Pedig legelőször itt a blogon, kedves Olvasóim, Veletek akartam megosztani az örömhírt, és Benneteket kérni arra, hogy iratkozzatok fel a KismamaCompany.hu "kirakat" oldalán. (Nem csak kismamáknak!!) Nem (csak) azért, mert nem titkoltan szeretném, ha Ti is csatlakoznátok hozzám/hozzánk, és ott közelebbről, és kölcsönösen megismerhetnénk egymást, és együtt menetelnénk tovább a siker felé vezető hol rögös, hol sima úton (hahh :D :D), hanem azért is, mert egy szűkebb körben szeretném "tesztelni" a leveleket, várom az elfogulatlan kritikákat, hogy a lehető legjobb, leghatékonyabb legyen.

Mert én már innen bentről, mivel százszor is átolvastam, átvariáltam, egyszerűen nem látom meg, ami egy kívülállónak egyből szemet szúr - a nyelvtani hibáktól kezdve a tartalmi észrevételekig.

Szóval, nagyon izgulok, hogy mit szóltok! Szeretettel várlak benneteket a KismamaCompany-ben! :)

Most jöttem rá, hogy félrevezető a bejegyzés címe....

Hisz ez nem a cél, hanem a start!!! Elkészülni, vigyázz, kész, rajt! :D

Szeretettel:

 

(Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)