Próbáltál már ANYAKÉNT

érték- (és pénz!) teremtő, alkotó munkát végezni?
ÁLMOKat nem feladni, CÉLOKat megvalósítani?
Óhhh, jöjj, Gazdag, Szabad, Kreatív Élet!
De hogyan, a retkesfülű kismanóba..., ennyi gyerek mellett?!!!

2010. november 16., kedd

Benne voltam a tévében! :)

Kaposvárimamiként meghívtak a helyi tévébe.
A Kapos TV riportja a műsor 25:48 percétől látható :)
A videóhoz kattints a képre!


A népszerűsítés érdekében mindent bátran be kell vállalni... Akkor is, ha az új helyzet kényelmetlen. (Bár  én már ugye debütáltam a Duna TV-n)


Utána ráér az ember azon izgulni, hogy megfelelő módon tudja kommunikálni a mondandóját. Elméletben nagyon jó vagyok e téren, a rutin azonban még hiányzik :) Sok mindent nem mondtam el, amit szerettem volna, és visszanézve sok hibát vettem észre a viselkedésemben, beszédstílusomban, de talán ez nem ment az információáramlás és a szimpátia-keltés rovására - mert ugye ez a kettő a célja minden ilyen szerepvállalásnak.

Azért nagy szó ez, mert jó úton haladok... Van, aki fizet azért, hogy bemutatkozhasson a TV-ben, van, akinek fizetnek azért, hogy interjút adjon. Na, én pont a kettő között vagyok :) Hívtak, mentem. Ingyenreklám, ingyen műsoranyag. Mindenki jól jár. 

Most amúgy (megint) ott tartok, hogy azt sem tudom mihez kapjak, mert vannak ugye a  kényszerű kötelességek (munkahely), az önként vállalt kötelességek (Kaposvárimami működtetés) és van a mindenkori nagy cél (na jó, a szőrszálhasogatók szerint ez is csak eszköz... de a legnagyobb!!!) az, aminek valóra váltásáért, Kürti Sándor szavaival élve, "olthatatlan vágyat érzünk", mégis nehéz konkrétan nekiállni! 

Miért? Mert hiába szeretném, ha az lenne a fő prioritás, ha az embernek vannak kötelességei... Nem csak a munka, a gyerekek, háztartás...

A szürke hétköznapok, a napi rutin, sokszoros erejű mágnesként szippantanak magukhoz, mint a mágneshegy az Odüsszeiában. Nagyon erős belső indíték kell ahhoz, hogy el tudjunk szabadulni a vonzásteréből. Tudatos ellenállás, "vasakarat", és végső elhatározás. 

Olyan hétvégén vagyunk túl, ami újra erőt adott - nagyobbat, mint eddig bármikor. 

Végre itt az idő!!!!!
Hogy mire, azt a köv. bejegyzésben elárulom... És azt is, mit mondott Kürti Sándor. (Ha nem ismernéd, keress rá a gugliban...)

Szeretettel:
 

2 megjegyzés:

  1. kedves, aranyos riportalany... persze nem lennék a helyedben - bár remélem hamarosan én is eljutok odáig imami ügyben :)

    VálaszTörlés
  2. Tetszett az interjú, gratulálok! Szerintem nem baj, sőt még talán jó is, hogy nincs nagy rutinod az ilyesmiben, így talán hitelesebb, hogy szívvel-lélekkel csinálod. Mindenesetre az információáramlás és szimpátia-keltés célok mögé tehetsz két pipát, szerintem.

    VálaszTörlés