Miért nem lettem First Lady?

vs. sikerélmény

First Lady?? Nem a Fehérházban, csak Szennában! :) A válasz egyszerűnek tűnik: azért, mert Norbi végül nem lett polgármester (bár városból kiköltözött "gyüttmentként" szép eredményt ért el).

Valójában a kérdést úgy kell értelmezni: 

Mi az oka (és egyben célja) annak, hogy nem lettem polgármesterné?:)

Én hiszek a sorsban, vagy nevezzük "életfeladatnak", aminek beteljesítése felé tart az életünk - ha jól csináljuk, tudatosan. Ami ezt szerintem nagyon megnehezíti, az az, hogy nem mindig ismerjük/ ismerjük fel az arra vezető uta(ka)t, és a segítő/akadályozó eszközöket - hiába világít csillagként a cél a messzeségben. Ezért néha kerülőutakra jutunk - de észrevehetjük a jeleket, amelyek figyelmeztetnek a túl nagy vargabetűre, vagy amelyek néha drasztikusan egyértelműen bekapcsolják a villogót, hogy EZ NEM AZ ÉN UTAM! 

Manita visszatérő javaslata az előrejutásra az elengedés. Nekünk (na jó, Norbinak) most el kell engednünk a politikai "karriert", legalábbis hivatalos formában - bár falun ez nem "úgy" politika. (Meg ugye ott vannak azok a bizonyos határidők...) Úgy látszik, most nem ezen az úton kell járnunk, most másra kell fókuszálnunk. És azt nagyon is tudjuk, hogy mire!:)

Igazság szerint ez nem az első jel volt, de a kisebbeket hajlamos az ember nem jelnek venni - ellenáll. Egy darabig, bár érzi, hogy valami nincs rendben. Sokszor nem merjük kimondani, még magunknak sem bevallani, hogy tévedtünk, vagy hogy rossz felé haladunk. Próbálunk megfelelni a vélt vagy valós elvárásoknak. 

(Báj dö véj: A minervacapitoliuma októberi számának témája a Megfelelés. Én már két számát olvastam, azt kell mondjam, ha szeretnél előrébb jutni a céljaid felé, kötelező előfizetned!:) Letehetetlen, és nem is magazin, inkább könyv... Rendeld meg nálam!:) = Írj egy e-mailt a patak(pont)gyongyver@imami.hu címre. (A megrendelő lappal talán elkészülök jövő héten...) MOST akció van - nem muszáj egy évre előfizetned, lehet csak egy negyedévre! (6900 Ft) Egyéves előfizetés esetén pedig +1 ajándék példány! Zárójel bezárva)

Folyt.köv.:

Sokszor úgy képzelem, hogy az életem egy folyó, amely gondos terelgetéssel és apróbb kanyarokkal azért arra folyik, amerre én szeretném. Ha látok egy másik folyót, aminek a sodrása az enyémmel egyirányú, arra kanyarodok, „begyűjtöm” a vizét, és engedem, hogy felerősítse a sodrást. Persze résen kell lenni, ha szabályozásra van szükség…

Számomra az ideális "állás" az főállású anyaként vállalkozásban, a magam uraként azzal foglalkozni, amit szeretek, ami lehetőséget ad az önmegvalósításra és a belső fejlődésre. Ami által segíthetek másoknak.

Idén mégis (vagy épp ezért:)) elcsábultam, és visszamentem dolgozni. Részmunkaidőben tanítok testnevelést a Táncsics Gimnáziumban. 

Három dolog vonzott vissza: 

(1) hét év 24-órás anyaság és otthoni „önmegvalósító” munka után egy kis változatosság, 

(2) a rendszeres testmozgás lehetősége, és 

(3) a küldetéstudat – ami ha jól értelmeztem, az állítólagos „nyitott koronacsakrám” miatt nem hagy nyugodni… :)

A fentieknek és annak ellenére, hogy élvezem az órákat, mégis folyamatosan elvágyódom, vissza az "én kis laptopomhoz":) Egyszerűen sajnálom azt az időt, amit nem a "fontos gondolataimmal" és a megvalósítással töltök. Fejben már nem vagyok alkalmazott. Idegesít a kötöttség, hogy pontban akkor pont ott kell lennem, ha akarok, ha nem. Hogy nem én döntöm el...

Minden jelenlegi munkám a „küldetéstudatra” épül – ez csak nemrég tudatosult bennem is…

• Írtam egy könyvet „Szoptass ügyesen! – Gyakorlati útmutatások és lelki támasz szoptatni vágyó anyukák számára” címmel. Felemelő érzés, amikor a könyv révén részem van abban, hogy egy csecsemő anyatejen növekszik. Tegnap is kaptam egy könyvesboltban vásárlótól egy köszönetet a honlap űrlapján keresztül. Sikerélmény!
• a szennai Lázi Dombi Kulturális Egyesület elnökségi tagjaként és honlapjának szerkesztőjeként lobogtatom a hagyomány, kultúra, természeti szépségek, összetartó közösség, egyetemes értékek zászlaját… szerelemből :) Egyre több a feliratkozó, Sebestyén Márta rátalált a honlapra, és megható levelet írt nekünk. Sikerélmény!
• A tanítás – a küldetés egyértelmű… értékes emberek nevelése. Sok lány, különböző osztályokból odajött, hogy végre izomláza van, végre mozgunk, sokat nevetünk, visszahallottam több helyről, hogy "bírnak". Sikerélmény!
• Elindult a Kaposvárimami.hu! Még csak most töltögetem fel a tartalmakat, de máris naponta regisztrálnak az anyukák!! A "semmiből..." Sikerélmény!!
• A megvalósulás küszöbén áll a KismamaCompany – mely az anyukák anyagi boldogulását hivatott (elő)segíteni, egy  tudatos és tettrekész anyukákból álló támogató közösségben. Nemsokára a  Kaposvárimami  és remélem, a többi „imami” oldal „Anya pénzt keres” című új menüpontjából is elérhető lesz.  Ez már fél sikerélmény! 

Szeretek adni és segíteni – ez amellett, hogy örömet okoz, feltölt pozitív energiával, és másoknak is hasznára válik, és segít elhinni, hogy a segítségnyújtás által jobb ember leszek.

Azt gondolom, életünk egyik fő feladata, hogy másoknak adjunk – a pénzadományon, tartós élelmiszeren, meleg ételen, használt ruhán kívül tudást, figyelmet, gondoskodást, stabil értékrendet, információt, bátorítást, szeretetet… folytathatnám a sort a lap aljáig.

A legszebb az egészben pedig az, hogy ezekkel a tevékenységekkel "adva kapok" - a pénztermelőkkel pénzt, (meg egyebet, belsőleg) a többivel egyebet (belsőleg) :)  Mindenki nyer... Sajnos Magyarországon azt még mindig sokan rossz szemmel nézik, ha az embernek haszna van abból, hogy másoknak segít, neadjisten anyagi érdeke fűződik mások sikeréhez. (Pedig ennél motiválóbb dolgot nehéz kitalálni!) Mintha attól az a segítség a megsegítettnek kevesebbet érne...  (Lemondó sóhaj és fejcsóválás)

Sokszor elgondolom, ha nem lenne szükségem pénzre, ingyen is ezeket csinálnám-e? A válaszom mindig: Igen!

Meg persze nekiállnék a regényeimnek - pusztán küldetéstudatból. :) Remélem, hamar utamba kerül a lehetőség... Vagyis, bocsánat, remélem sikerül arra terelnem életem folyamát!

Biztos vagyok abban, hogy csak olyan dolgot szabad csinálni, amit szívvel-lélekkel tudsz végezni. Hogy is van a mondás? Ha szereted a munkád, sosem dolgozol!

Te hogy állsz az útkereséssel, "túrázással", vadvízi evezéssel? :)

Kíváncsi vagyok, nem egyedül bóklászom-e? :)

Szeretettel:

 

(Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)