Elköltöztem!

Képzeld, jelentkeztem, és bejutottam a Cafeblog idei VIP programjába! :) Ez többek között azt jelenti, hogy mostantól a businessmamis (régi és új) bejegyzéseket új helyen, itt olvashatod:

http://businessmami.cafeblog.hu

Az új dizájn és egyéb funkciók, (Pl. blogértesítő) remélem, hamarosan elkészül!
Várlak továbbra is szeretettel!


 

Nyakamon az EXPO! - Rendezvényszervezés csekklistával

 Mindig is szerettem "szervezni", lényegében bármit :). Általános iskolában klubdélutánt, őrsfoglalkozást  :), Télapó műsort. Gimiben diákigazgató-választási műsort, osztálykirándulást, vicces csapat versenyt. Egyetemen is, ami jött, szakest műsor, közös tanulás :D, anyukaként pedig törvényszerűen babaklub, és bababörzék :)
Kaposvárimamiként az első offline megjelenésünk a nagyon jópofára sikerült karácsonyi és húsvéti Játékbörze® volt. Zárójel: Az "®"  fontos! Lopás ellen... Volt rá kísérlet. Egyszer majd az ilyen esetekről is írok...  

Az "arculat" amúgy eddig minden saját rendezvényen SK volt, azaz designed and made by me :) Nagyon amatőr módszerekkel, sima ppt-ben szerkesztve a szóróanyagot és a bannereket :)) Feldob amíg kitalálom, összerakom fejben, megtalálom a színeket, képeket, betűtípust, elrendezést - aztán kikészít, amíg technikailag kivitelezem, néha napokon át bénáskodva :) A nyomdakész verzióról nem is beszélve.

 
Aztán volt néhány pályázati pénz segítségével megrendezett programunk, legutóbb a kaposvári "Miénk itt a tér" elnevezésű naaagy projekt keretén belül sikerült támogatást nyerni több kisebb és egész nagy program megszervezésére.

Most pedig ismét saját forrásból (értsd 0 Ft önerő:)) szervezzük a nagyszabású Család EXPO-t!!! Juhééé! Már csak pár nap van hátra - de csodák csodája egészen jól állunk - még erre a blogbejegyzésre is van idő (igaz beáldoztam érte egy tíz óra előtti ágyba bújást...)

Hogy mi a különbség az önerőből szervezett és a támogatott rendezvény között?

Az egyik mindenképp a stressz. Ami mondjuk, mindkettőnél jelentkezik, csak nem mindegy, mikor, és miért. :)
Pályázatnál a legnagyobb stressz a legelején és a legvégén van: A pályázat beadási határidejének napján 23:55-kor, hogy tudjuk-e még csatolni az összes szükséges doksit, hogy ne álljon le a net az utolsó pillanatban, és, hogy tuti-tuti mindent kitöltöttünk-e mielőtt megnyomnánk 23: 58-kor a Véglegesítés gombot.  A legvégén pedig az elszámolás, a szakmai és pénzügyi beszámoló, és az ezzel járó éjszakázás, ami hazavágja az ember idegrendszerét.

Hogy miért az utolsó pillanatokra marad mindig?? Hát, én az  "egyéb családi elfoglaltságra" (értsd örökös házimunka, gyerekek, stb.) fogom, meg hát, már Makovecz Imre is megmondta egy interjúban, hogy a legfőbb ihletadó, és kreativitásforrás a határidő.

A saját forrású rendezvény - az eleje és a legvége csupa öröm és lelkendezés, aminek mindig bedőlök. A siker mámora elfeledteti a non-stop stresszt és aggódást, amitől nem lehet szabadulni az egész szervezés alatt.

Azon most a Család EXPO-nál már túl vagyunk, hogy jelentkeznek-e kiállítók, sikerül-e jó programokat kitalálni,

Most, jelen pillanatban azon parázok, hogy jönnek-e majd az emberek... Rémálmaimban látom, ahogy két-három eltévedt család kukkant be, majd csalódottan távozik.... :))
Pedig, tudom, hogy sokan lesznek - nem lehet másképp, hiszen adtunk a marketingnek :):

Jelige: népszerűsítés minden fronton! 

• a saját oldalunkon lépten-nyomon belebotlik a látogató - fejléc banner minden oldalon, kezdőoldali hír, programajánló
• teleszórtuk a várost - plakát az összes lakótelep összes lépcsőházán (egy Kaposvár méretű városban ez pár óra alatt 2-3 fővel kivitelezhető), összes suli és ovi, és szórólap a gyereküléses autók szélvédőjére a városban tanyázó Cirkusz előadásai alatt (bocsi....)
• benne vagyunk a helyi fő reklámújságban (barter)
• szerepeltünk a helyi TV-ben
• minden helyi online média programajánlójában
• kiküldtem több "ütős" hírlevelet, és még fogok is
• + folyamatosan kommunikáljuk facebookon az újabb és újabb fejleményeket

 Ezt mind muszáj!! Volt már olyan rendezvényünk, ahol - lustaságból - elmaradt a szórólapozás, és félvállról vettük a plakátolást, és meg is lett az eredménye - alig voltak.

És, valójában akkor is megnyugodhatok, ha a csekklistámra nézek... Vagy mégsem??
Lássuk:
Ami megvolt:

• Egyeztetés a bizonytalankodó részt (és részt nem) vevőkkel
• utolsó egyeztetés a helyszínnel
• számlázás
• info levél a kiállítóknak
• hírlevél, plakát, szórólap

Ami még visszavan:

• Kiállítók A/4-es céglogójának nyomtatása, laminálása, lyukasztása
• Pecsétgyűjtő füzetek véglegesítése, nyomtatása (nyomda)
• Lufik (100+), fellépőknek ásványvíz, poharak, rágcsálnivaló beszerzése
• Saját stand berendezéséről listaírás
• Mikrofon, erősítés és zenegép szerzése
• Fizetési felszólítók kiküldése
• Számlák kiállítása (friss utalásoké)
• Önkéntesek szerzése, már meglévőknek levél a technikai részletekről
• babakuckó berendezés szállítása
• végleges helyszínrajz kisakkozása

Na, szóval akkor megyek is aludni pár órácskát. Holnap nincs bölcsi (vagyis családi napközi, ahova heti 3-szor mennének az ikrek délelőttönként, de még csak mai volt a 4. alkalom. Valamiért nem akar összejönni.

Pedig most nincs semmi olyan rossz előérzet, mint ami a Marcival megjárt kálváriánkat indította. Emlékeztek? :D

Itt mindenki tündér, a hely szép, a gyerekek isjól érzik magukat. Igaz, én belül érzem, hogy nem akarom elengedni őket, kis "volt-korababákat..." De hát csak pár hét, a nyári szünetig...
De erről majd más posztokban részletesen! 

Szóval holnap napközben nemigen tudok majd dolgozni, de majd legfeljebb megkísérelünk egy beszerző körutat... ha nem esik nagyon :))

Szeretettel:
 

 (Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)

Célcsoportom: a kismamák - újra :)

Mucsi Tina© rajza

Az előző bejegyzésben ígértem, hogy többet is elárulok az "ÚJ* Könyvprojektről". Az már kiderült, hogy - mily meglepő -, megint a kismamáknak fog szólni.

Úgy látszik, egy ideig még nem tudok szabadulni a kismamaság, anyaság, család témakörtől. Pedig megpróbáltam! Nemrég részt vettem Vidi Rita Jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamán, ahol a két nap alatt a rengeteg feladat során rengeteg különböző témáról kellett írnunk, többféle műfajban, többféle terjedelemben. És valamiért minden írásomba befurakodott egy-egy kisgyerek, vagy anyuka, vagy kismama... Nem akartam, jöttek. Egy idő után feladtam a küzdelmet, beletörődtem, hogy nekem jelenleg, úgy látszik, ebből kell gazdálkodnom. Ami az input, az az output :D. Nagyon érdekes tapasztalás volt úgy írni, mintha valaki a fejemben diktált volna. Valaki, aki én vagyok, de mégis csak "hallgatom" :) Amúgy tanfolyamról a beszámoló is várólistán van!

Szóval, lassan-lassan, és persze jó nagy megszakításokkal

íródik a Mindentudó Kismama Könyvek 1. kötete!

Évek óta kérdezik a Szoptass ügyesen! "rajongók", ismerős védőnők, hogy mikor lesz a következő könyv? Tavaly fogalmazódott meg bennem végre az ötlet, hogy hogyan is valósuljon meg egy különleges, abszolút egyedi könyv(sorozat) a szinte elcsépelt terhesség-szülés-szoptatás-gyermekágy témában.

Először is egy kérdőíven közvéleményt kutattam az ideális "Kismama-könyv"milyenségét illetően. Az én tesztelésemmel együtt kereken 500-an töltötték ki, és az eredmény nagyon passzol a sajár eredeti elképzelésemhez. Bár bennfentes kritikusaim szerint eléggé kilógott a lóláb, vagyis lehetett érezni, én magam melyik választ jelöltetném be adott kérdésnél :)

A könyv tehát szintén nem lesz vaskos, nem lesz "szakirodalom szagú", de pontos, megbízható információkkal lesz tele, megspékelve néhány tabu témával. Még néhány fontosnak ítélt jellemző: 

• legyen humoros, 
• közvetlen hangnemű, 
• közérthető, 
• tapasztalatokon alapuló, 
• humoros. 

Közkívánatra legyen benne:

• sok-sok info a baba és a mama fejlődéséről, 
• anyává válás belső folyamatáról, 
• lelki változásokról, 
• életmód tanácsok, 
• bevált tippek, praktikák, 
• mások tapasztalatai és történetei,
• és: humoros részletek egy újdonsült kismama titkos  naplójából
• ééés: sok színes, vidám kép, mint ezek:

Mucsi Tina© rajza

Mucsi Tina© rajza

Na, mindezt összegyúrni nem volt kis feladat, de a könyv váza, szerkezete már összeállt.
A megvalósításban társszerzőre is akadtam, Mucsi Tina személyében, aki nem csak egyszerű illusztrátor lesz, hanem annál sokkal több. Ugyanis a könyvben nem csak egyszerűen képek lesznek - annál sokkal izgalmasabbat találtunk ki!!

A könyvsorozattal persze nagy terveim vannak. Először is most szeretném mindenképp egy igazi, NAGY kiadóval kiadatni, vagy legalábbis "futtatni". Szép dolog a magánkiadás is, annak összes előnyével, de azért az értékesítés kemény dió, pláne, ha valaki ilyen slendrián marketing ügyben, mint én.

Egy NKA-s pályázaton megpróbáltam pénzt szerezni a könyv megírására, de sajnos nem nyertem egy fityinget sem. Pedig az anyagom nem volt rossz :P, de hát biztosan fontosabb, irónia nélkül mondom..., ezekre költeni: Pl:

• Az ember tragédiája kritikatörténetének antinómiái munkacímű irodalomtudományi (kritikatörténeti) szakmonográfia 500.000 ft
• A magyar állambiztonsági szervek és az ndk állambiztonsági minisztériumának együttműködése (1955-1989) 400.000 ft
• A labdarúgás szókincstárában (kutatás a labdarúgás nyelvében - nevek, fogalmak) 400.000 ft
• A washingtoni és kairói magyar követ magánlevelezése 1946-1948 300.000 ft

Hát, azért bosszankodtam, na :)

Azért a "Manó" fejlődéséről szóló BÉBIOLÓGIA rész már elkészült.  A leendő könyvtől eltérően, "egy kupacban"olvashatod a 40 hét történéseit az ország helyi Imami oldalain, nálam konkrétan a Kaposvárimami Babát várok rovatában.

Várom a véleményeket! :)


Szeretettel:
 

(Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)

Végkiárusítok!

Lassan lejár a "Szoptass ügyesen!" c. szoptatós könyvem mandátuma, aminek megírásáról, és kiadásának fordulatos történetéről ezekben a bejegyzésekben olvashattatok. Na, nem fog eltűnni teljesen, inkább csak átalakul. Része lesz egy nagyobb egésznek, egy három részes sorozatnak, ami remélhetőleg belátható időn belül elkészül. (Erről a projektről bővebben a következő bekezdésben:))

Most mindenesetre a még megmaradt (kb. 200) példányt szeretném mihamarabb eladni. Az Alexandrában és a Bookline-on elfogyott (és nem is kérnek többet...:)) a Lírában még kapható. Az az igazság, hogy a szoptassugyesen.hu-n történő vásárlások is eléggé lelassultak, ami nem csoda, hiszen a kezdeti intenzív marketingem ez ügyben már jó ideje szó szerint a nullára csökkent. Se linképítés, se hirdetés, se PR... Néhány háttérbe szorult felhívás árválkodik csak régebbi tevékenységem mementójaként különböző startlapokon, családos portálokon.

Hogy mikor lesz időm kicsit felpörgetni a fogyást, azt az idei "körülmények" (kétéves ikrek,Vendégházprojekt) miatt megjósolni sem merem. Mindenesetre az első lépést úgy éreztem, haladéktalanul meg kell tennem, miután felhívott egy potenciális vevő, hogy merjen-e rendelni, mert nem tudja eldönteni, hogy él-e ez az oldal, vagy nem....
Na, igen, a pár éves statikus honlap mára totál elavulttá vált. Ezért eldöntöttem:

"Gyorsan összedobok" egy vadiúj, tetszetős honlapot!

Nagy buzgalommal nekiláttam hát a megújulásnak. Bevallom, úgy indultam neki, hogy nem szeretnék sokat tökörészni az oldallal. Elsőként színben harmonizáló wordpress sablont kerestem. A ForLady nevű megtetszett. Megfelel a "mai igényeknek": Van sliderje, variálható oldalbeállítások, almenü lehetőség, stb.

Telepítem a wordpresst egy alkönyvtárba, ott készre csinálok mindent. A tartalmakat csak át kell másolni, pár slidert megszerkeszteni... Új űrlap, és kész. A honlap költöztetését pedig D. Bikfalvi Monira bízom, nehogy gubanc legyen.

Ahogy Móricka elképzeli (már megint)...

Na, már a telepítéskor, ami elvileg két perc, elkezdődtek a problémák. Az istenekért nem sikerült elérnem, hogy a vezérlőpult magyar nyelvű  legyen. Sebaj, ezzel nem vacakolok tovább, hiszen tudok angolul. Aztán két napig bénáztam a menükkel, mert mindig megjelentek benne az új oldalak, mire rátaláltam arra a pipára, amit ki kell vennem :).
A feszültségemet a slider képeinek megszerkesztésével vezettem le. Szerintem igazán szépek lettek, bár talán kicsit zsúfoltak annak, aki először látja.

Mivel én ppt-ben készítem a képeket még mindig (röhögni nem ér!!!) Megint csak Öcsém segített a megfelelő formátumba varázslással. Büszkén be is linkelném őt, ha üzletszerűen végezné kreatív tevékenységét, de fizikazseninek indult közgazdászként egyelőre(?) csak hobbi szinten alkot (fest, photoshoppol, vektorizál) nagyszerűket.

Ilyenek lettek:

Neked szól!

 

A szerző

Megrendelés

 

Nekik sikerült

Készülj fel! - Ingyenes letölthető

Élvezettel újrafogalmaztam (háromszor) a "Rólam" részt, és a kezdőoldalt (ötször), de azzal még mindig nem vagyok elégedett.
Sajnos a sablon betűtípusával is gondjaim vannak. Most (a kódban turkászva!) beállítottam egy másikat, de a kiemeléseknél valamiért nem akarja...

Már csak a lényeg: a megrendelő űrlap van vissza. (Ja, meg az ingyenes csali a Jobb tudni, mint megijedni :) űrlapja) A Mailchimppel feladtam a próbálkozást, mert nem lehet kiiktatni a dupla visszaigazolást, és magát az űrlapot sem sikerült normálisan beillesztenem. Listamesternél kötöttem ki újra (A Kaposvárimamin is ezt használom úgyis). De itt is probléma támadt.  Egy dolog, hogy nem tudom túl szépre csinálni, a nagyobb baj viszont az, hogy valamiért kitöltés nélkül is továbbenged, bár a kötelező mezők "kipirulnak". Írtam a Listamester fejlesztőjének, de ő sem tudott segíteni. Egy informatikus barátunknak van tippje, de még nm volt érkezésem kipróbálni...

Ugyanis megint besűrűsödtek a dolgok...Ezért is írom újra a blogot. Na, meg így leírva jóval könnyebb eligazodni a magam teremtette káoszban :)


Szeretettel:

 

(Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)http://blogspot.us1.list-manage.com/subscribe?u=81a6319a46de16538b36cd0f4&id=77e04d1bfb

Na, ez a beszéd! helyére dobálta a dolgokat a fejemben :)

MUSZÁJ volt ezt a bejegyzést ma megírnom. Ha drámai akarnék lenni, - és miért ne akarnék, hiszen a mai nap úgyis (megint) eleve drámai volt - kijelenthetem: Nem bírom tovább!! :D Muszáj írnom! Írnom, írnom, kiírnom, megírnom, leírnom, átírnom. Nem csak fejben, ahogy lassan évek óta non-stop, a nap 12 órájában teszem, (naplót, regényt, novellát, könyvsorozatot, sales oldalt, blogbejegyzést, üzleti tervet,) de nem is papíron, a "Kedves Naplómba",  mert (szégyen ide vagy oda) már belefárad a kezem. Meg hát azt ki olvassa..., hanem a gépet csattogtatva, veletek beszélgetve... Nagyon hiányzik, na. Mint a futás. Meg a tánc. Meg a szabadidő :)

Meg hát újra van "projekt", nem is egy. Igazság szerint annyi, hogy ki se látszom alóla (ezért is volt ma - megint - dráma), de hát nem tudok elnyugodni a se**emen. Mert hiába van itt a két kétéves, meg a 3 nagy, meg a ház, a kert (na jó, idén mindössze 3 sor cukorborsót sikerült elvetni, eddig), mindig elkap a lelkesedés, jönnek a világrengető ötletek, és nem tudok ellenállni.

Aztán a megvalósításnál kapkodjuk a fejünket, mindig túl közeli a határidő, mindig minden "közbejön", megy az éjszakázás, agyalunk, szervezünk, írunk, számolunk, beadunk, leadunk, sokszor már-már feladjuk, a stressz alatt összeveszünk, a hajrában kibékülünk. A végén meg (legtöbbször) koccintunk vagy (egyre kevesebbszer) koppanunk :) 

Annyi minden történt az elmúlt két évben - az ikrek csodálatos és egyben embert próbáló nevelése mellett -, és annyi minden kezdődik most, májustól, hogy, ahogy kezdtem a bejegyzést: MUSZÁJ írnom!
Belső indíttatásból is, és a hosszútávú üzleti stratégia miatt is :D

A ködös múltról és a derengő jövőről igyekszem mielőbb beszámolni, nem lemaradva az éppen futó projekt(ek) valós idejű  beszámolójával. Mégiscsak ITT, a bizniszmamin - mert mégis csak ez maradtam, nesze neked nagycsalád... :D

Szóval, ami ma megadta a végső, ill. kezdeti löketet, hogy szedjem össze maga, és hajrá, meg nekidura, meg minden, a régi elánnal, jöjjön bár rota vírus, torokgyulladás, tavaszi és nyári szünet, az az Elizabeth Gilbert az "Eat, Pray, Love" (magyarul Ízek, imák, szerelmek) nemzetközi bestseller írónőjének TED videója. És milyen ééérdekes, ő is arról beszél, hogy miért érdemes, és (juhúú!) hogyan lehetséges kitartani a kudarcok, nehézségek, önmagunk leküzdése, stb. közepette is.
Angolul van, megígérni nem merem, hogy összefoglalom magyarul, de talán összekapom magam erre is.
KATT IDE a videóért
Itt alul beágyaztam, de nem mindenkinél látszik. ( A bal felső sarokban levő TED  feliratra kattintva új ablakban nyílik az eredeti helyén)

És ha van még időd, ezt is nézd meg tőle, kicsit hosszabb, de még érzékletesebb, és még egy plusz megközelítés:
Remélem, hamarosan találkozunk! :)

Szeretettel:
 

 (Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)http://blogspot.us1.list-manage.com/subscribe?u=81a6319a46de16538b36cd0f4&id=77e04d1bfb

Új élet, új blog

Sikerült meglepnem Téged? Másfél éve írtam utoljára a blogba – nem tétlenkedtem ez idő alatt! :) – és ez most itt az utolsó bejegyzésem. A fellengzős cím ugyanis a valóságot takarja. Május végéig az üzletasszonyságom miatt nem volt időm blogolni, május végétől pedig drasztikusan megsokszorozódott anyai teendőim miatt. Annyi minden történt a legutóbbi bejegyzés óta, hogy le sem fogom tudni írni részletesen, de azért beszámolok a főbb „projektekről”.
 
Az előző bejegyzésben látható, hogy az Imami egyre nagyobb szerepet kapott az életemben – ez ma sincs másképp. Azóta (2012-ben) harmadszor is elindultunk vele az Év Anyavállalata versenyen, amit sikerült duplán megnyerni – a szavazatokkal és a szakmai zsűri értékelése alapján is, ami nagy elismerés.
   
Nem véletlen ez, hiszen az Imami rengeteget fejlődött, mára szinte az egész országot lefedi. A sok munka (főleg Pécsimami Nóráé) most hozza a gyümölcsét. A Kaposvárimamival töltött munka minősége rengeteget változott. Az elején szinte rabszolgájává váltam, nagyon sok időmet elvette, hiszen mindent egyedül csináltam, a tartalmak feltöltésétől a hirdetésszervezésig. Azóta ez teljesen megváltozott. Heti pár órát kell magával az oldallal törődni, mert sok minden „központosítva” lett – Hírek, partnercikkek, stb, és hirdetésszervező tárgyal a partnerekkel. Heti egy hírlevél, programfeltöltés, és az aktuális, kampányszerű pályázatok, újítások és egyéb saját kezdeményezések teszik ki a tényleges munkát. Megyeszerte ismertté és elismertté lett az oldal – a háromezres, és naponta növekvő regisztrált olvasótábor és a gyakori médiaszereplések egyaránt ezt tanúsítják.
 
Az imamis bevétel még mindig nem tesz ki egy rendes fizetést – de jó úton haladunk! Az itt szerzett társadalmi tőkéről nem is beszélve! (Amit most épp az általunk, illetve az azóta megalakított Kaposvárimami Közhasznú Egyesület által szervezett karácsonyi Játékbörzén és Kézműves Anyukák kirakodóvásárával egybekötött sikerül pénzre váltani.)
  
Businessmamiként a másik fő bizniszem, a dédelgetett KismamaCompany volt, (lásd jobbra -->>) amiről mindig nagy lelkesedéssel és izgatottan írtam. Nagy lendülettel vetettem magam a megvalósításba. Büszke voltam magamra, milyen jól kitaláltam a koncepciót, ügyesen, sok munkával megszerkesztettem a honlapot, és felépítettem mögé az önműködő rendszert – a feliratkoztatást, a levélsorozatot, a regisztráltak levélsorozatát, és a „továbbgyűrűztetést”. Csatlakoztak is szép számmal – aztán mégsem lett az egészből semmi. legalábbis nem az, amire az egész jövőmet alapoznám… Nagy szívfájdalom közepette nemrég „elengedtem” a KismamaCompany-t. Nem voltam elég jó csapatvezető, hogy megvalósítsam a terveimet. Sem időm, sem energiám nem volt ahhoz, hogy úgy menedzseljem a dolgokat, ami kellett volna a sikerhez. Továbbra is állítom, hogy a koncepció jó – csak én vagyok (egyelőre) kevés a feladathoz.
  
Lerántom azért a leplet a KC mivoltáról: ha érdekel, ilyen volt a feliratkoztató oldal – kérlek, NE iratkozz fel! :), és ilyen a „Vendégoldal”, ami a zárt oldal bemutató mása (Felhasználónév: Vendeg, jelszó: 1234). Itt kiderül, mivel is foglalkoztunk valójában – csak épp más megközelítésben, mint ahogy a hagyományos vagy a modern, netes MLM üzletekben szokás. Mert MLM, ez nem volt titok! :) Az üzletben természetesen maradunk – szeretjük a termékeket, vannak törzsvásárlóink, és aktív csapatunk is – csak a KismamaCompany ajtaját zártuk/ zártam be bizonytalan időre. Talán egyszer, kicsit máshogy, de sokkal profibban sikerül folytatni.
  
A non-profit továbbra is erősségem :) Nemrég elnöke lettem a szennai Lázi-Dombi Kulturális Egyesületnek – sajnos igen szomorú okból: váratlanul maghalt az eddigi elnök, Karácsony Tamás barátunk.
 
Ebben a minőségemben még nem sokat tettem – eddig is elnökségi tag voltam, és én szerkesztem az egyesület honlapját – de már vannak terveim, nagyívű álmaim.
  
Az álmaim valóra váltásához pályázatokra is szükség lesz, Kaposvárimami vonatkozásban is, ezért múlt télen pályázatíró tanfolyamot végeztem. (Businessmamihoz illően „ingyen”, azaz barterben díjmentesen hirdettük a Vállalkozó Tanodát.)
  
Kíváncsiságból elvégeztem Mucsi Tina jobb agyféltekés rajztanfolyamát is, ami hatalmas élmény volt! Harmadik napon ezt rajzoltam, én, aki egyáltalán nem tudok:
 

Greta Garbo - felismerhető? :)

És ismerkedem a profibb képszerkesztéssel is, Cziráki Barbi oktatóanyaga jóvoltából.
  
Ja, és a tanítás! :) Már el is felejtettem, olyan régen volt, és olyan rövid ideig tartott… Egyetlen tanévet maradtam. Csak testnevelés órám volt, csak lányoknak, csak második órától. Jól éreztem magam, szerettem tanítani – de nem tudtam már beilleszkedni a tantestületbe. Már nem tudok alkalmazottként gondolkodni, pláne viselkedni. Fizikai rosszullétem volt azoktól a „muszáj dolgoktól”, amiknek a tanításhoz semmi köze (pl. végeérhetetlen osztályozó értekezlet), és a gondolataim is egészen máshol – a Kaposvárimamin és a KC-n jártak. Tanítás után rohantam szerződéseket kötni, honlapokat írni, bevásárolni, gyerekeket hozni-vinni – túl sok volt!
 
Közben pedig egyre érett bennünk az elhatározás, hogy megpróbáljuk negyedszerre is – mert most biztosan sikerül, ami eddig nem: egy kislány…
  
Terveztünk, tudományos módszereket alkalmaztunk a biztos eredményért. Az időzítés nem jött össze, pedig a cél az volt, hogy státuszban maradjak az iskolánál, és szeptemberben onnan menjek táppénzre, majd gyedre, de nem voltunk elég ügyesek, ezért (a részleteket nem írom le) úgy alakult, hogy felmondtam. Saját akaratomból, a mai világban megszűnt a közalkalmazotti státuszom, és a saját alkalmazottam lettem.

Na, azért (2011) októbertől kerekedtem szépen – és ez megváltoztatta a fókuszomat ismét.

A terhesség és a szülés alatt sokk sokk után ért :). Lelövöm a poént, aki még nem tudná – ikreink születtek, méghozzá két fiú! Az ötgyerekes kezdetről, a nehézségekről, vidám és izgalmas részleteket a „PIC-i történetekben” olvashatsz, az új blogomban – ami folyamatos (na jó, szakaszos) feltöltés alatt áll.

Most tehát ismét a család került az előtérbe az üzlettel szemben. Ezért le is cseréltem a profilképem! :) Sokatmondó a profilképem evolúciója, nem?
 

Persze azért bennem van a sajtkukac, mindig jár az agyam… Muszáj állandóan terveznem valami nagyszabásút, vagy legalább kisszabásút… Ha mást nem, a leendő biciklitárolót, és kerti sütögetőt…

A múlt héten ÚJ ÉLETET kezdtem:  
Elgondolkoztam azon (mint amúgy már elég sokszor), hogy mit is szeretek én valójában a legjobban csinálni? És megint ugyanazokra a dolgokra jutottam: írni, mozogni, tanítani, szervezkedni, alkotni bármit. (A családot, gyerekeket nem kell mondani, az állandó és evidens!)

Ezért elhatároztam magam, és a tettek mezejére léptem. Drasztikusan felhagytam azokkal a dolgokkal, amik jelenleg nem visznek előre, és/vagy nem okoznak örömöt. És belevágtam ismét azokba, amik viszont örömöt okoznak, és ezért, ha nem is (azonnal) anyagilag, de előrébb visznek.

Elkezdtem újra mozogni – egyelőre fél órát naponta, sajnos csak ennyi fér bele. Futás (kutyával – mert közben az is lett: egy faluszélén kidobott keverék kölyök, majd róla is írok, mert van mit!:)), tartásjavító és erősítő –babamama – torna anyukámmal (őt dirigálom közben lelkesen, így nekem is jobban megy.)

Elkezdtem újra írni – egyelőre ujjgyakorlatként napló jellegű blog családról, élet értelméről, egyéb mélyen szántó gondolataimról, stb. Ehhez jött egy furcsa véletlen, ami persze, hogy szintén egy "JEL" :): Megnyertem a Könyvműhelytől a Kreatív írás c. könyvet!:)

Terveim a közeljövőre:

Szoptass ügyesen könyv és a honlap újragondolása, és egy „trilógia” (háromrészes minisorozat) megírása, amihez a nagyja alapanyag, új koncepció, új rajzoló! :), és az új cím is megvan – ezt küldetéstudat és, bevallom, üzleti cél motiválja.
 
Nekiálltam egy regény előkészületeinek is, és már a másik ötlete is körvonalazódik – ezt minden porcikám motiválja, de ez a távolabbi cél, mert időt kellene rá találnom, szakítanom, meg elég nagy falatnak tűnik, még nem tudom, hogy egyáltalán képes vagyok-e rá. Lehet, hogy meg kell várnom, míg minden gyerekem valamilyen közintézményben lesz napközben.
  
Gyerek szertornát szeretnék tartani fiúknak. RG már van Szennában a lányoknak, szegény fiúknak is kellene valami, én is beállnék, és a sajátjaim is erősödnének, ügyesednének, szerencsére kedvük van hozzá!
    
Rájuk úgyis nagyon büszke vagyok. Palkó Tündér Lala lett a kaposvári Csiky Gergely Színházban! :) Kemény próbák, huszonvalahány előadás. Imádom!

  

Ingatlan témában is haladunk – egy egészen új irányban, de ez egyelőre még titkos!

Szóval itt most búcsúzom – de meghívlak ide az új blogba – új szellemiséggel, de a régi tűzzel!
(Iratkozz fel ott is az értesítőre!) 
 
Szeretettel:
 

Bejutottunk a második fordulóba :-)) !! Egy Tetszik gombbal szavazhatsz! :)

Nektek is köszönhető, hogy az idei "Év Anyavállalata" versenyen bejutottunk a második fordulóba az Imami oldalakkal! 72 versenyző közül a 4. helyen jutottunk be "csont nélkül". Ennek az utolsó fordulónak már nagy a tétje, ha megnyernénk...jaj, de jó lenne :-)

Téged is megkérlek, Kedves Olvasóm, hogy ismét szavazz ránk a Tetszik gomb megnyomásával itt:
http://www.gazdagmami.hu/ev-anyavallalata-2011#gellen_nora
Gellén Nóra és az Imami alatt.

Előre is köszi mindenkinek!

Szeretettel:




(Ha még nem tetted, iratkozz fel a blogértesítőmre, hogy azonnal értesíthesselek a legújabb bejegyzésemről! kattints ide!)